Vannak napok, amikor az ember úgy érzi, nem jön össze aznap semmi úgy, ahogy tervezte. Se a varrás (mindig nagyobb bajok lettek abból, ha követtem a szabásmintát, mint ha mentem a saját fejem után), se a kenyérsütés (úgy kinyílt szerencsétlen, mint egy bibliotéka), az őtözködésről nem is beszélve. Húsz percig ácsorogtam a szekrény előtt. Ezért itt, ami rajtam van. Szépen állunk.
Most amúgy éppen vidám kerti partira megyek, így ahogy kinézek, csepeg az eső, és viszem magammal a szétnyílt kenyeret. Uramteremtőm. Csak az Ember Formájú Kalaptűt ne hagyjuk kiszabadulni, még éppen ő hiányzik.
Ma lenne amúgy apám hetvenéves. Hát boldog szülinapot neki.

Zsuzsi
2019/09/07 at 18:06
Nekem nagyon tetszenek ezek a színek együtt. A kendővel pedig mintha a hajad is magára talált volna. 😊
mák
2019/09/07 at 19:35
Ezeket a színeket én is szeretem együtt, de azért általában nem ennyi melóba telik kiizzadni egy olyan kombinációt, ami egyébként úgy fest, mintha rám estek volna ruhadarabok a szekrényből. 🙂