A fejedben végtelenítve és kiirthatatlanul futó, általában roppantul bugyuta dalocska, amit az angolok úgy hívnak, hogy earworm, Jókai pedig dudolka néven emlegette, az egyik legrettenetesebb agycsikkanás, ami elképzelhető. És igen, ezek mindig bugyuta és kínos dalocskák, sosem Mahler kilencedikje vagy a Shine On You Crazy Diamond, hanem a “Fenn a falon, fenn a falon van egy kicsi bolha”, vagy “Nyár van és semmi baj, olvadunk, mint a vaj”. Ebből a rémségből mára nekem a “Márminálunk, babám” jutott, és én ezeket rendszerint Rammsteinnal szoktam kihajtani, de ma reggel az se működött, úgyhogy kínomban legalább a szöveggel próbáltam valamit kezdeni. A Repülő Kutató a múlt héten befőzte a mirabellát a ház előtti bokorról, na nézzük azt. (Ha esetleg nem tudnátok, a mirabella a fosókaszilva kultúrneve, ezért ül most a konyhapulton egy csomó bödönke “Kakukkfüves-bazsalikomos mirabella 2019” felirattal, ahelyett, hogy az lenne rájuk stemplizve, hogy “Fosókaszilva mindenféle zöld fűszernövénnyel 2019”. Metélőhagymát legalább nem tett beléjük, örüljünk.)

Úgyhogy most, az Úr irgalmazzon nekünk, az megy végtelenítve a fejemben, hogy “Márminálunk babám, márminálunk babám, az jött beszo kásba, nem szedik a mirabellát, nem szedik a mirabellát fedeles kosárba. Felmegya legénya fára magyarnótát fütyörééészve, megeszi a mirabellát, végigfossa a favellát, rózsás köténykébe’.”

Természetesen elhatárolódom.