Mint talán még emlékeztek erre, a vakációm elején több horgolókönyvet is kivettem a könyvtárból. Úgyhogy most ezt nyitottam ki, ni:

Találtam benne egy olyan nagyinégyzetet, ami “Patchwork négyzet” névre hallgat, én valamikor szívesen csináltam patchworkot, aztán abbahagytam, és most kicsikét megint viszket, hogy kipróbáljam, de előbb nézzük ezt a horgolós változatot, mit tud. Azt tudta, hogy van belőle kicsi meg nagyobb meg legnagyobb, és ezt összekombinálva nagyon szép cuccokat lehet kihozni. Hát lássuk. Nekiláttam végigpróbálgatni mindet, mint Aranyhaj a három medve tányérkáját-ágyacskáját, épp csak fordított sorrendben, mert én azért mégse mesehős vagyok.

Azt hiszem, nem nagyon kell bizonygatnom, hogy a legkisebbe kifejezetten beleszerettem, mert rögtön csináltam is belőle egy tucattal, csak úgy.

A sorrendben következőhöz kellett ugyan némi távsegítség a blogolvasóktól, mert életemben először hallottam olyat, hogy reliefpálca, de azért azt leszámítva szintén elboldogultam a dologgal.

És aztán jött a harmadik. Annak a mintarajza így festett, ni:

Két órán át küszködtem vele. El is jutottam a kilencedik sorig. Ott viszont szépen abbahagytam, egye meg a fene. Horgolni élvezetből akarok, nem frusztrációból. és amikor többet bontok, mint amennyit haladok, közben meg a fogam csikorgatom, az nem élvezet.

Úgyhogy most így állunk, és még egyelőre ugyan nagyon homályos elképzeléseim vannak, hogy ebből mit-hogyan-mihez, de majd csak kiderül. Nézzétek, milyen nyamnyam.

U. i.: a harmadik, legnagyobb patchwork-négyzetnek a könyv szerint így kellett volna kinéznie, la:

Mint láthatjátok, a közepe majdnem ugyanaz, mint a közepes patchwork-négyzeté, és addig el is boldogultam vele, de a folytatásban olyan tragikusan összekutyulódott minden, hogy öröm volt nézni.