RSS

6/326 – Babasál

23 Júl

Filomélát tegnap nagy svunggal és kevés felhajtással hazavitték, tán még búcsúpuszit sem igazán kaptam tőle, bár persze kiintegetett az autóból, miközben bevették a kanyart a mellékutcában. Akárcsak tavaly, ezúttal sem volt a leghalványabb fogalmam sem arról, jól érezte-e magát nálunk vagy sem. Tavalyhoz képest ráadásul még az is nehezítette ennek megállapítását, hogy az ittléte kellős közepébe beékelődött a horgászkirándulás, előtte várakozás, utána leeresztés, szóval tényleg ott voltam, ahol a part szakad. Tegnap délután viszont, először ebben a nálunk-vakációban, Filoméla úgy gondolta, hogy nem a szobájába bújva fog dolgozni egy titkos rajzprojekten, az ágyán fekve olvasni, vagy további fotókat készíteni Limara összes de összes receptjéről. Ehelyett megjelent nálam a Bűnök Barlangjában, hogy horgolni szeretne, babasálat. Figyelembe véve, hogy most kellett megtanítani arra, hogyan fordulunk meg a rövidpálcás sor végén, a nagynénjének meg igazi fogcsikorgató kétségbeeséssel kellett dolgoznia azon, hogy barátságos legyen és kevéssé mufurc, ez tényleg merész és hősi projektnek tűnt, de azért vettük az akadályokat.

Az akadályok között amúgy nem utolsó sorban a szőrös is ott volt nekünk, aki persze úgy gondolta, hogy horgolni szeretne.

A kép már akkor készült, amikor a babasálat átmenetileg félretettük a Szörny Rt. kedvéért, ami azért volt különösen bizarr élmény, mert mind a ketten kívülről tudtuk a szövegét. Mármint Filoméla meg én. Poci inkább a horgolásban volt érdekelt.

A zuniverzum apró áldásai közül az sem volt utolsó, hogy előre kaptam értesítést, kábé mikorra esik be a gyerek apja, úgyhogy össze tudtam csomagolni a kishölgy holmijait, sutba vágván összes nevelési elveimet, őt ugyanis ezen a ponton csak ordítozással lehetett volna lerobbantani a rajzfilmről, és én igencsak tartottam attól, hogy ha elkezdek ordítozni, nem tudom abbahagyni. Úgyhogy inkább bepakoltam neki én, fő a békesség.

És aztán, éppen amikor a vége főcím ment, becsengetett sógorom, én meg ezt szintén a zuniverzum apró áldásának könyveltem el, mert tényleg nem lehetett volna lerobbantani róla, az apját is afféle hűvös tudomásulvétellel köszöntötte, mert akkor még énekeltek arról, hogy nem kell senki, csak egy barát kell. Adtam nekik szendvicseket, aztán behajigáltuk a kocsiba a csomagokat meg a gyereket, integetés, kanyar a mellékutcában, és én továbbra sem tudtam, ez most jó nyaralás volt-e neki vagy sem. Aztán este a húgom jelezte, hogy a népek megérkeztek, majd arról referált, hogy a gyermek lebarnult, megnőtt, csupa mosoly, megérkezése óta folyton mesél, és remekül érezte magát nálunk.

Totál paff vagyok.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/07/23 hüvelyk újracucc, eská, macs, nyár

 

2 responses to “6/326 – Babasál

  1. vica57

    2019/07/23 at 14:05

    Nézd, én nehezen tudom elképzelni, hogy nálatok egy értelmes kislány rosszul érezze magát. Különösen, hogy ott SAJÁTSZOBA várja és némi kis egyedüllét, ha épp igényli.
    Az, hogy mennyire igényli, pont abból látszik, hogy nem lóg rajtatok, hanem elvan a szobában és rajzprojekteken dolgozik, meg fotóz, olvas, stb.
    Arról nem is beszélve, hogy valójában teli volt tömve programokkal, hiszen volt strandolni, mentetek múzeumba, aztán horgászkirándulás volt, jó hosszú autóutakkal, még kapása is volt 😀

    Annak idején én sokkal kevésbé komfortos nyaralásokat tudtam biztosítani egy kislánynak, aki a meglehetősen sérült kis lelke miatt tényleg kemény dió volt, legalábbis nekem (0 pedagógusi vénával), mert úgy láttam, nem érdekli semmi, nem tud játszani semmivel, csak teng-leng.
    Eleinte kérdezgettem, de sose akart semmit csinálni, végül belefáradtam és hagytam. Jobbat nem is tehettem volna vele, pont arra volt szüksége, hogy békén hagyják.
    Nos, NEKI ez volt a szupernyaralás, mert én nem piszkáltam, vegzáltam, dirigáltam állandóan, mint az anyja, nem lógott a nyakán az utált öccse, és máig (30 éves, Angliában él) végtelenül hálás azokért az időszakokért, amikor nálam lehetett.Ezek az időszakok egyre hosszabbak lettek, végül 16 éves korától az egész nyarat betöltötte, diákmunka ürügyén 🙂
    Aztán tőlem járt egyetemre is.

     
    • mák

      2019/07/24 at 14:43

      Ez nagyon szép. 🙂

       

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

 
%d blogger ezt kedveli: