Úgy fest, hogy én már sose fogok unatkozni, bár az is igaz, valószínűleg nem ismerném fel az unatkozást akkor sem, ha megkopogtatná a vállamat, és bemutatkozna. Miután feltarisznyáltam népeimet a tegnap sütött strombolival meg a ma reggel sütött focacciával, és elküldtem őket horgászkirándulásra, épp csak renováltam a fejemen a pipirost, és huss, máris délután volt, nekem meg mennem kell a székesfőfaluba, mert csekély két találkozót beszéltem meg mára.
Tudok élni? Tudok élni, hejj.
Zsuzsi
2019/07/19 at 16:34
Hát figyelj, egyért nem is lett volna érdemes felcihelődni, nemde? 🙂