A helyzet csak romlik és romlik, tegnap már kétszer zuhanyoztam, ma talán háromszor is fogok, a fürdőszobai komódból előbányásztam a legrohadtabb hőségekre fenntartott málna-borsmenta tusfürdőt meg az uborkás testápoló zselét, és (legalább a második zuhanyzásig) két négyzetméternyi reciklált száriselyemben próbálom elketyegtetni a napomat.

Mostanra már mindegyik tétel tökegyformának látszik, az olvasnivaló szakirodalom meg rohadtul borúlátónak, és ha ezt nem hagyja abba, fogalmam sincs, hogyan fogom majd meggyőzően elmagyarázni a diákjaimnak ősszel, hogy az intézményes nevelés/oktatás igenis hasznos, és ne adják fel, és dolgozzanak. Hé, ebben a pillanatban én magam is leginkább hagynám az egészet a pitlibe, és elvonulnék valahová a ködös északra egy puttony fonallal, mintsem hogy a pedagógiával foglalkozzam.