Most tényleg ott tartunk, hogy már az is a különleges kegy kategóriájába tartozik, ha tudom: hová megyek éppen és miért. Mondanám persze, hogy ez a hét még nehéz, de a következő is az lesz, az azutánival pedig még nem volt eddig időm foglalkozni.
Közben a Repülő Kutató hazaugrott tiszta gatyáért, de ezt tényleg így tessék érteni, este kilenckor érkezett, reggel hatkor már ő is indul, ezt pedig Celofán nem viselte jól, mert Celofán általában sem viseli jól a változásokat, hát még most, hogy beteg. Úgyhogy öt harmincötkor macskahányás törölgetése volt a program, öt negyvenkor simisimi, öt negyvenötkor újabb ételkínálgatás, most pedig már tényleg futnom kell, és Isten csudája lesz, ha valahol menet közben nem döntök úgy, hogy zárótevékenységek vizionálása, tancsitancsi meg kutatási beszámolók és tanulmányok helyett én most leszállok a buszról, aztán elmegyek remetének valahová a Pilis szívcsakrája mellé.
Minden nap más - mindennap más 
Zsuzsi
2019/05/16 at 06:02
Mennyire jó már, hogy a cipőd és a harisnyád a ruha rózsáival harmonizál színben! 🙂
Kitartás, ilyen időben a remeteség sem lehet valami fényes buli. 🙂
mák
2019/05/16 at 11:33
Dekorációs remete szeretnék lenni, úgynevezett “ornamental hermit”.
https://en.wikipedia.org/wiki/Garden_hermit
Zsuzsi
2019/05/16 at 16:09
😀 Hát, szerintem nőben ez akkor is boszorkány… 😀 Most beugrott a “fafaragó” nénike a Meridából… 😀
Zsuzsi
2019/05/16 at 16:12
Szerintem női remete nemigen van, az boszi… 🙂
Most hirtelen eszembe jutott a “fafaragó” néni a Meridából. 😀
mák
2019/05/16 at 16:22
Na speciel azt egészen passzentos szerepnek érzem.
(Amúgy voltak remetenők is. Mint ahogy nem csak férfi szerzetesek vannak, hanem apácák is. 🙂 )
Kriszti
2019/05/16 at 13:59
Tudat alatt nyilván a Pilisbe is készülsz… hiszen hegyremenős ruhában vagy. 😀
mák
2019/05/16 at 14:32
Vááááááá. 😀
Zsuzsi
2019/05/16 at 16:05
😀