A hétvégém olyan dekoratívan esett szét az illesztéseknél, mint egy elvénült turkálós muszlintunika. Időnként még mindig újabb és újabb szakdolgozat-változatok pottyannak a fejemre, ami persze azt is jelenti, hogy ezek miatt összesen annyi eszem marad pluszban, amennyi a horgolótű forgatásához elég. A helyzet persze lehetne sokkal-sokkal rosszabb is, tizennyolcadikán van a soron következő tanulmányom leadási határideje, nem pedig (vegyük) holnap, és óvatos becsléssel is kész van már a fele, de legalább negyven százaléka.

Ma azért megpróbálok némi rendet vágni a kuplerájban, mert holnap reggel kimegyek a házból, oszt előreláthatólag szerda délelőttig nem is jövök vissza. Ah, kötelességek.

Nem tudom, ti hogyan vagytok vele, de én fázom egy kicsikét.