RSS

Eská 6/24 – Pizsiből ruha 1.

04 Már

A “nagy fába vágtam a fejszémet” egyáltalán nem írja le pontosan, mibe fogtam bele. A pontos meghatározás inkább az lenne, hogy “életlen macsetével gázolok a susnyásban, és folyondárok béklyózzák a lábam”. Nem is jön össze egyhuzamban, pláne, hogy még mindenféle szőrös hátramozdítókkal is kell számolnom.

Csak ismétlésként: éppen szezonális az anyaga-színe-mintája, úgyhogy nekiláttam szétvágni ezt az S méretű polárpizsit:

És ruhát akartam belőle. Hja, nem vak az a lú, csak bátor.

Nyilván a pizsi önmagában semmire sem lett volna elég, úgyhogy hozzácsaptam egy a blog előtti időkből származó poliészter trikóruhát meg egy adag maradék kreppanyagot.

(A kreppanyagból nekem van egy ruhám meg egy szoknyám, ez a maradék viszont önmagában szintén nem elég semmire.)

Amíg én azon gondolkoztam, mivel egészítsem ki a fentieket, minekutána a három együtt sem lesz elegendő (a trikóruhát alsóruhának szántam, szóval az lényegében nem játszik), bejött Poci, és teljes természetességgel elfoglalta a helyét.

Miután kigondolkoztam magam, elhajtottam Pocit (nyugi, szinte azonnal visszajött), és összeraktam az alábbi kupacot.

Hm, majd meglátjuk.

Először is nekiláttam összeácsolni a pizsifelsőből egy ruha felső részét. Kegyelettel kivágtam az ujjakat, aztán előkotortam egy hétszáz éves Burdát (konkrétan egy Miss B-t, 95/3).

Abban volt egy olyan szabásminta, amit valamikor már próbáltam, úgyhogy gondoltam, újrapróbálom. (Ehhez persze előbb előszedtem az összes már kivágott szabásmintámat, hátha még megvan valahol, de persze nem találtam meg, így újra kellett gyártanom. A szoba ebben a pillanatban már határozottan emlékeztetett egy disznóólra, és ez a későbbiekben sem javult, desőt.)

A ruhaderék elöl három, hátul négy, tehát összesen hét darabból állt, így az eleje középsővel kezdtem, ahhoz kellett a legnagyobb darab, gyerünk pizsifelső hátulja.

Sajna már előre látszott, hogy meg leszek én ezzel lüve, rövid lesz. Na majd megoldjuk, mire odajutunk.

Kivágtam az eleje darabjait, (az oldalrészeket a pizsifelső elejéből), összevarrtam.

Ekkorra a pizsifelsőből már nem volt csak ennyi, én meg szívtam a fogam, hogy már megint mit követtem el.

Na jó, nézzük a pizsialsót.

A polárpizsiknek van egy angyali jó szokása, általában egyetlen darabból készítik a szárakat, nuku oldalvarrás. Miután szétnyírtam, ez állt előttem:

A tervem az volt, hogy a szárak aljából afféle paneleket fogok készíteni a ruhaalj elejére meg hátuljára, és le is nyírtam szépen a felső fücköket róluk,

ezekből meg éppen kijött a ruhafelső hátuljának középső két része. A két szélsőhöz addig forgattam a pizsifelsőt, amíg sikerült azokat is kiszabni belőle.

Úgyhogy ezen a ponton így festett a projekt, ni.

Én pedig ezen a ponton elkövettem azt a hibát, hogy visszavarrtam az ujjakat. Ez tényleg hiba volt. Nagy. Előtte megadjusztáltam ugyan, hogy pontosan beleilleszkedjenek a karkivágásba, de akkor is, valami csúnyán félrement, én pedig hangos káromkodások közepette mókázni kezdtem a fércszedővel. Mire befejeztem, túlságosan be voltam pöccenve ahhoz, hogy folytassam a melót, abból csak baj lett volna, úgyhogy most így állunk.

Továbbra is a remény hal meg utoljára, és ma is szabadnapom van, úgyhogy tessék várni türelemmel, majd csak lesz belőle valami.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/03/04 hüvelyk újracucc, eská, tavasz

 

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

 
%d blogger ezt kedveli: