RSS

6/178 – Kapirgálás

25 feb

Ma tovább folytatódik a “munka, munka, munka meg az örökös kapirgálás”*, és csak azért nem állítom, hogy ez lesz ebben a félévben a legnehezebb hetem, mert elég nagy összegbe mernék fogadni, hogy a zuniverzumnak még vannak tartalékban további dobásai.

Csak rövid áttekintésként, ha esetleg úgy gondolnátok, eltúlzom a dolgot:

Ma befejezem annak a könyvnek az elolvasását, amit szombaton este adtak fel kötelező olvasmánynak a doktorin. Véglegesítem az e heti óráim ppt-jét és a szerdai doktoris prezentációét. Véglegesítem a disszertációm vázlatát és interjúkérdéseit, majd elküldöm a témavezetőmnek. Visszaviszem könyvtárba a lejáró könyveket. Becsomagolok Pécsre. Gyártok konzerveket is, ha van hozzá energiám, mert amúgy csütörtökig coki. Fél háromkor kozmetikushoz vagyok hivatalos (ez még azelőtt meg lett beszélve, hogy rám zuhant volna az összes többi hülyeség és marhaság). Ha minden jól megy, még ma rám esik a magos egekbül egy tanulmány is, amit át kell néznem, lehetőleg minél gyorsabban.

Holnap reggel hatkor eldöngetek tanítani. A tanítás szüneteiben értekezletet szervezek a jövő hétre. Az óráim befejezése után a Repülő Kutató bekanalaz Esztergomban Emesébe, végigcsorgunk a fél országon, irány Pécs. Én menet közben aggódni fogok, mert ez az én alapállapotom, az aggódás.  Miután lepakoltunk a szállodában, elmegyünk valahová táplálkozni, én meg tovább aggódom.

Szerdán reggeltől estig az egyik csúnya kis teremben fogok kuksolni, vitázom, prezentálok, és általánosságban megpróbálok okos kislánynak néninek látszani. Utána ki a teremből, vissza Emesébe, mars haza.

Csütörtökön reggel elfutok tanítani, majd az óráim után felkepesztek a budapesti buszra, és bedöngetek a székesfőfaluba, ahol szakértőt kell játszanom egy rangos intézmény programján. Utána visszadöngetek Szentendrére, és eldőlök, mert pénteken megint tanítok.

Hát ez az én hetem, és azt még csak tortahab ezen a nyüves tortán, hogy Celofán már ugyan négy és fél héttel túl van a szavatossága lejáratán (értsd: négy és fél héttel ezelőtt már felajánlotta a doki, hogy elaltatja, mert innen nem fog felépülni a macska), de az öt hetet már nem fogja megérni. Egyre gyengébb, már csak támolyogva ugrik fel a fotelbe, tegnap a vécében összekente saját magát, mert nem tudott egyenesen állni benne. Nekünk meg el kell vonulnunk másfél napra, kurvaélet. Ha rábízzuk anyósom felügyeletére, a jóisten se tudja, mi fog történni ez alatt az idő alatt, nekem pedig folyamatos bűntudatom lesz, ha meg elaltattatjuk, végig fogom bőgni a hetet, és úgyszintén folyamatos bűntudatom lesz.

Drukkoljatok vagy imádkozzatok vagy mittomén, mert ezúttal tényleg átkozottul ránk fér.

Mindehhez így festek máma, és istenbizony a maihoz hasonló napokon semmiféle értelmét nem látom az őtözködős blogolásnak.

* Ez egy dörzsireklám szövege volt valamikor a kétezres évek elején, onnan vált a mi családunkban afféle ernyőfogalommá minden olyan tevékenységre, amit muszáj megcsinálni, pedig nagyon rühelli az ember. És a reklámokkal szemben a való világban még ripsz-ropsz megoldást hozó termék sincs az ilyesmire.

 
8 hozzászólás

Szerző: be 2019/02/25 hüvelyk eská, tavasz, tél

 

8 responses to “6/178 – Kapirgálás

  1. vica57

    2019/02/25 at 10:01

    Magatokkal vinni cicaboxban, WC-vel, papival nem opció?
    Mégis veletek lenne, és Pécsett is van állatorvos, ha netán végzetesre fordulna a helyzet.
    Rémes, tudom 😦 szegény jószág, és szegény ti 😦

     
    • mák

      2019/02/25 at 10:07

      Nem vittük még eddig soha sehová az állatorvoson kívül, és azt rövid út is mindig megviselte, egészséges korában is. Szerintem a Pécsig tartó utat se bírná ki, de mindenképpen kínzásnak érezné. 😦

       
  2. Zsuzsi

    2019/02/25 at 16:42

    Drukkdrukk!
    Jut is eszembe, a csütörtöki az a krimikről szóló beszélgetés, ugye? Bocs, hogy lustaságból tőled kérdezem, de az szabad belépésű/regisztrációs/belépődíjas rendezvény?

     
    • mák

      2019/02/25 at 16:47

      Tudtommal teljesen szabad a bejárás. Mondjuk nem tudom, mennyire leszek nagy élmény ezzel a remek héttel…

       
      • Zsuzsi

        2019/02/26 at 22:06

        Hogy áll a heted, bírod még? 🙂 Biztatásul egy roppant giccses mottó: Fel a fejjel, királylány, vagy leesik a koronád! 🙂 (ha gúnyosan felhorkansz rajta, akkor máris érdemes volt)

         
        • mák

          2019/02/27 at 19:46

          Még megvagyok. 🙂

           
  3. kingha

    2019/02/27 at 19:54

    ne altasd el es ne feszülj. nehez dolog ez elet, de ez a kis mokus teged valasztott, es jo hgy ott van ahol. vagyis veletek. lehet csak szepen el fog aludni, otthon, a kedvenc helyen. ez így talan sokkal jobb, mint egy nyugtato, altato komboban elaludni, parancsra. szoval kitartast, menni fog az a sok tennivalo a tavolban. a macska amiatt meg tenyleg ne aggodj. ha melletted akar kimulni – akkor otthon megvar. es emiatt ne nezz hulyenek.

     
    • mák

      2019/02/27 at 20:00

      Nem nézlek hülyének, szó sincs róla. Épp csak a szívem szakad meg szegény kis nyamvadék miatt, és nem tudom, nem azzal teszek-e rosszabbat neki, hogy végignézem, amint elfogy.

       

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

 
%d blogger ezt kedveli: