Varrogató hétvége, juhé, újabb cikcakkruhával. Ugyan megfogadhatnám, hogy ez az utolsó, de aki varr közületek, és beleszerelmesedett már szabásmintákba, az tudja, hogy erre az egyetlen lehetséges válasz egy jó hangos hitetlenkedő röhögés. Maradjunk inkább abban, hogy ez az utolsó polár cikcakkruha. Mármint hogy őszig ez az utolsó polár cikcakkruha.

Mint látható, a hétvégi ereszdelahajamat ezúttal is a Bűnök Barlangjában zajlik, Poci erős hátráltató műveletei közepette. Mivel nincs itthon a Repülő Kutató, a lükepók teljesen rám csimpaszkodott, még blogolni se lehet nélküle. (Lásd mellékelt ábra.)

Celó, alias Schrödinger irdatlanul hülye macskaállatkája, más irányból dolgozik idegeim megtépázásán: miután több kilométeres gyaloglábas expedíciókkal szereztem neki friss csirkemájat meg spéci gyógypapit, mindkettőt negligálja, cserébe viszont Poci tányérjából konzekvensen kieszi a nemspéci nemgyógypapit. Ma reggelre eljutottam oda, hogy a francba már, kiscicám, azt eszel, amit akarsz, csak egyél már valamit, úgyhogy neki is kiadagoltam egy reggelire valót Poci eledeléből. Természetesen felszippantotta. Utána éppoly természetesen odavonult Poci tányérjához, és azt is felszippantotta. Szóval, ha esetleg érdekel titeket, a májelégtelenségben haldokló macska köszöni szépen, még megvan, bár nem fest valami jól. Nem fest valami barátságosan sem. (Szintén lásd mellékelt ábra.)

Hm, az ablakaimra is ráférne egy pucolás, csak mondom.

Ja, és ez vagyok ma én.

Végül is őtözködős blog ez vagy mi a rosseb.