Holnaptól tanítok, hujjahó. Kicsikét elhaló hujjahó ez – mindent összevéve olyan félévem lesz, hogy a fal adja a másikat, de attól még engemet ezért tartanak, hé, nem azért, hogy nyafogóruhában ábrándozzak loncsos hajjal.
Pedig. Pedig. E pillanatban úgy érzem, hogy komplett hátralévő életemet át tudnám ábrándozni nyafogóruhában, loncsos hajjal. Kézimunkázgatnék, varrogatnék, horgolnék, kenyereket sütnék, kimennék hajnalonta lefotózni az ébredező Dunát, na meg megírnék néhány kicsikis regényt.
Nem, sajnos ez nem lehetséges. Sőt, valamikor délután még egy konzervet is gyártanom kell holnapra, mert reggel már a hatos busszal indulok, és haza sem érek este fél kilencig.
Minden nap más - mindennap más 
kövi sára
2019/02/11 at 11:53
Cuki a zoknid!
mák
2019/02/11 at 11:55
Tudom. 🙂
Zsuzsi
2019/02/11 at 18:25
Tökre tettre késznek látszol! 🙂 Igaz, az nem látszik, hogy pontosan milyen jellegű tettekre, így lehet az is, hogy leginkább a Bűnök Barlangjára, és a Remek kenyerek konyhájára vonatkozik a készség. Amúgy a konyháról jut eszembe, mi lett a bedobálós, mennyei kajaillatra hazaérkezős masináddal? 🙂
mák
2019/02/11 at 18:26
A Repülő Kutató éppen most főz benne zúzapörköltet. 🙂