Tegnap végül tényleg felciheltük magunkat estefelé, és elmásztunk házon kívül vacsorálni. A helyi japán (meg minden más délkelet-ázsiai) étterembe mentünk, és az időjárásra való tekintettel most sem ettünk szusit, úgyhogy még mindig én vagyok az az ember, aki eddig csak kétszer evett szusit, viszont azt mindkét alkalommal a japán nagykövetség ünnepi fogadásán, amit a császár születésnapjának tiszteletére rendeztek.
Igen, továbbra is nekem van a legérdekesebben unalmas életem a világon. A mai napra pláne roppant nagy izgibizgit tervezek, merthogy nem megyek sehová, cserébe viszont kiborítom a szekrényt. A káosz esmég úrrá lett azokon a területeken, úgyhogy egy ideje csak azt a részét használom a készletnek, ami rögtön szembenéz a vállfákról. A többit gondosan kikerülöm tekintetemmel, és gyorsan rácsukom a szekrényajtót, mielőtt kizuhanna. Kedden viszont definitíve elkezdődik a tavaszi félév, és annak már valahogy úgy kellene nekiugrani, hogy ne csak fél tucat nyafogóruhát rotáljak körbekörbe.
Ha már a fejemben úgyis csak szürke pép van, legalább kívülről fessek úgy, mint aki pontra van téve.
Zsuzsi
2019/02/11 at 18:27
Azt nem tudom, mit jelent, hogy valaki úgy néz ki, mintha pontra lenne téve, de nekem tetszik ez az összeállítás.
mák
2019/02/11 at 19:45
Aki pontra van téve, annak például van a táskájában rúzs meg miniparfüm meg kézkrém meg papírzsebkendő. 🙂
Zsuzsi
2019/02/11 at 20:29
Köszi. 🙂 Hát akkor én kb. félig lehetek odatéve… 😀
mák
2019/02/11 at 20:39
Tettem be müzliszeletet meg mandarint is. 😀
Zsuzsi
2019/02/12 at 16:15
Egyre jobban lemaradok… 😀 Bicska és gyufa is számít? 😀
mák
2019/02/12 at 16:19
Az a házi túlélőkészletbe a veder víz, a petróleum meg az öt kiló pityóka mellé. Meg a só. Ne felejtsük el a sót.
Zsuzsi
2019/02/12 at 17:57
Akkor táska fronton még megmenthet a kézkrém, meg a papírzsepi. Rúzs helyett ajakápoló? 😀 Fésű, körömcsipesz, körömreszelő? Én készültem, Tanár úr, kérem… csak a kutya megette a házi feladatomat.