Borzasztó nagyok ám a természet csodái, bizony mondom én néktek, kedveskéim. Jelenleg például egészen váratlan módon másnaposnak érzem magam, ami azért borzasztó nagy csoda, mert utoljára múlt csütörtökön ittam meg egy sört, azóta pedig csak alkoholtól mentes folyadékokat fogyasztottam. Ezzel együtt is enyhén szédelgek, folyik az orrom, és tompán fáj a fejem. Jelzem, ez mintegy törvényszerűnek látszik: végre emberek elé vihető állapottya van kívülről a fejemnek, hát akkor uccuneki, hadd romoljon el bévülről.

Nagyon remélem, hogy ez az izé most nem egy takonykór betörését jelzi, mert ahhoz marhára nincsen semmi kedvem, a jövő héttől pedig időm se. Jó, időm elvileg most sincs, de ezen a héten legalább nem kötelező talpig díszben állnom a vártán intézményi nyílt napokon (kettőn is, mint ez a jövő héten várható). Mindenesetre most sincs jobb ötletem, mint bevonulni egy pokróccal, egy kupac szakirodalommal meg egy bögre teával a futonomra, és várni, amíg ez elmúlik. Az agyam jelenlegi állapotát tekintve nem jósolok ugyan nagy jövőt a szakirodalom tanulmányozásának, de hát a remény hal meg utoljára, neszpá.