Nálam állandó rókaszezon van, még ha ez általában nem is látszik – a rókák az én totemállataim, a pipacs meg a totemnövényem, ha van ilyen egyáltalán. Mindenesetre mostanra komplett elromlottam: ahányszor zoknit veszek a Repülő Kutatónak, márpedig elég gyakran veszek neki, én is elcsábulok valami mókás darab irányába, úgyhogy jelenleg mindketten egy-egy pár ilyen szép rókás zoknival büszkélkedhetünk, és büszkélkedünk is vele, az hótziher. Nyilvánvalóan infantilisek vagyunk mind a ketten, a plüssvakonddal csatangoló bolond kutató meg a nyafogóruhás flúgos felesége a robbantott hajával, de nekünk, köszönjük szépen, így jó.

Meg aztán annyi elkeserítő dolog van a világban, néha arra is szükség van, hogy az embernek legyen miért elmosolyodnia. Ha azért, mert lenéz a saját bokájára, hát azért.