RSS

november 2018 havi bejegyzések

6/63 – Gezemice

02 nov

Tegnap hazaérkezett a Repülő Kutató is Bécsből, én még prezentáltam neki a CrockPotban illatozó “hívjuk-talán-mediterrán-egytálnak” gezemicét meg a frissen sült zürichi kenyeret, aztán huss, elrobogtam kocsmázni a barátnőimmel. Ez utóbbi olyan jól sikerült, hogy nem értem el az utolsó buszt sem, ehelyett felkepesztettem a HÉVre és hazajöttem ide a senkiföldjére, ahol háromnegyed tizenegykor a legkihaltabb város fogadott, amit csak el lehet képzelni. (Ez egyébként annyira nem nagy kunszt, novemberben ebben a városban már este fél nyolckor is minden előkészület nélkül le lehetne forgatni egy zombi-apokalipszis utáni csend jeleneteit.) Olyan szép kihalt éccaka volt, én meg még teljesen ébren, hát taxi helyett inkább hazakopogtam a sarkaimon, másfél kilométer, bagatell. A bécsi lábfájás mostanra már nyom nélkül elmúlt, talán mert amióta itthon vagyok, nem kutyagolok annyit, mint egy gyaloglóverseny résztvevője. Ja, összeszámoltuk: két nap alatt tizenkilenc kilométert kószáltunk összevissza, és én ehhez tényleg nem voltam ezúttal formában.

A mai nap is egy kicsit olyanforma gezemice lesz, mint ami a CrockPotban ül, és van benne marhalábszár, paradicsom, hagyma, fokhagyma, gyömbér, csicseriborsó, datolya meg sárgabarack, sőt még ezeknél is több hozzávaló. Kicsi bevásárlás (a kávé tragikusan elfogyott), kicsi rendezgetés, kicsi maszogás a Bűnök Barlangjában. Még mindig vakációm van, és teszek is róla, hogy az legyen.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/11/02 hüvelyk eská, ősz

 

6/62 – Más út

01 nov

Szinte mindenki a temetőbe rohangál ma, én viszont élők közé megyek. A halottaimat úgyis viszem magammal mindenhová.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2018/11/01 hüvelyk ősz

 

Eská 6/8 – Zsebróka

01 nov

Ma a barátnőimmel lesz találkozóm, és mivel ajándékszórogatás is van programon (pusztán csak úgy, különösebb ok nélkül), megérdeklődtem, milyen színű pipit szeretnének. Nos, mint kiderült, sokkal inkább szeretnének zsebrókát – persze én követtem el a hibát, amikor megmutattam, hogy ez milyen jópofa.

Hát rendben, lássunk hozzá. Áttanulmányoztam a receptet. Vettem fonalakat. Számolgattam. Horgoltam. Számolgattam. Visszabontottam. Horgoltam. Számolgattam. Visszabontottam. Újraszámoltam. Öt szem előre, kettő vissza, bűvészkedés a hátul vezetett fonallal, visszaváltás, számolgatás, bontás, horgolás, számolgatás, káromkodás, öt szem, négy szem, arohadtnyavalyába.

Eddig jutottam el vele.

És akkor feladtam.

Ha nekem frusztrációra van szükségem, akkor elég, ha belenézek a hírekbe, vagy végiggondolom a tudományos és szépírói pályafutásomat, műfordítói tevékenységem nyomorúságairól nem is beszélve. A hobbijaim legyenek szórakoztatóak és megnyugtatóak, és ne kelljen állandóan szabályokkal meg előírásokkal pöcsölnöm. Ha zsebróka kell, zsebróka lesz, de horgoljon zsebrókát az, akinek hat anyja van, én nem fogok.

Úgyhogy eldöntöttem, én varrni fogom a zsebrókát, csakazértis. A folytatásban úgy vélem, egy kép többet ér száz szónál, nesztek:

Eddig jutottam el tegnap este. Ma elővettem a további anyagokat, aztán a tegnapi nap tanulságait is figyelembe véve nekiláttam a sorozatgyártásnak.

Az arcikákat továbbra is szándékoltan ferdére szabtam, de egy picivel kisebbre, mint maga a test, az orrok-szájak-szemek pozicionálásakor különböző verziókat próbáltam ki, a lábkarmokat meg ezúttal úgy gondoltam, hagyom a fenébe.

Íme, ilyenek lettek a zsebrókák, ki is helyeztem őket fotózáshoz a szép foszladozó természetbe.

Nagyon remélem, hogy tetszeni fog, mert ha nem, a továbbiakban in aeternum csokikat kapnak ajándékba, nem kézimunkát. Ezt pedig veheti mindenki fenyegetésnek. 😉

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2018/11/01 hüvelyk ajándék, eská, ősz

 
Újabb bejegyzés →