RSS

6/91 – Haladék

30 nov

A programom zsúfoltságáról nagyjából mindent elmond az, hogy amikor ma hajnalban megnyitottam egy levelet, amiből kiderült, hogy a tanulmányt nem szombaton, hanem vasárnap kell leadnom, úgy éreztem magam, mintha olyan ménkű nagy haladékot kaptam volna hirtelen ajiba, ami alig-alig felfogható. Plusz egy nap, ohohohó, azalatt bármit megoldok és megcsinálok, akár a világot is kiforgatom sarkaiból, ha köll. Öröm, dal, hejehuja.

Az már persze nem a programomról, hanem rólam magamról mond el nagyjából mindent, hogy ezek után hagytam a hajnali tanulmányírást a francba, úgyis kaptam most a zuniverzumtól egy ménkű nagy haladékot ajiba, rutyutyu. Ehelyett bedobtam egy mosást a gépbe, aztán adtam egy kis jutifalatot Celónak, aki ugyan már négy és fél éve él velünk, de a maga viccesen autisztikus módján az elmúlt pár hétben érzett rá igazán arra, mekkora hatalom a nyikorgás, és azóta folyvást azt csinálja. Bemész a konyhába, ő meg rögtön odamegy a tálkájához, és nyikorog. Felállsz a kanapéról, ő rád néz, aztán a tálkájához vonul, és nyikorog. Belépsz a munkanap után az ajtón, ő pedig azonnal a tálkájához stb. Szegény éheztetett cica vagyok, kinek akarod kiszúrni a szemét a száraz papival, jutifalatot nekem, MOST. Mindehhez a magasba emelt farkát is rezgeti, és sóváran néz. Ha Poci tenné ugyanezt a maga impozáns öt kilójával és rögbilabda testalkatával, feleannyira sem lenne hatásos, de Poci hajnalban nincs jelen, ilyenkor ugyanis a szívszerelme paplanján tehénkedik, és mindig úgy néz rám, amikor bemegyek a hálószobába, hogy “mit keresel itt, ez a mi helyünk”.

Száz szónak is egy a vége, beadtam a derekam, és tápláltam a mohó állatkát. Ha már belejöttem, tápláltam a mosógépet is, aztán ennen sanyarú korpuszomra fordítottam a figyelmem: kávéztam meg pacsmagokat kentem a képemre (olyan flakonokból, amelyek ifjúságot ígértek meg detoxikálást, és én úgy gondoltam, mindkettőre szüksége lehet a pofámnak). Mindezek után visszadőltem szundikálni, kirobbanó sikerrel. Ma délutáni műszakom van a dolgozóban a levelezősökkel, úgyhogy a második ébredés után még a hajam is megmostam, és most egészen emberszerűnek érzem magam. Mit nem tesz az emberrel egynapi haladék.

Most felrétegzem magam, mint egy kápucta, majd pedig kilejtek a pilinkélő hóba a buszomhoz, és nagyon ajánlom, hogy ezúttal olyat küldjenek, amin fűtés is van, mert a tegnapin egy óra húsz percen át nézegethettem, milyen szép pöfékelő felhőkben gyün a számból a lehelet.

 

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/11/30 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

 
%d blogger ezt kedveli: