A mai feladataimhoz jottányi kedvem sincs. Ppt-k vannak bennük meg excel-táblázatok meg szöveg-összefoglalások, többé-kevésbé alázatos levelek (rohadt rossz vagyok alázatosságban, ilyenkor mindig türtőztetnem kell magam, hogy ne a “tudod mit, medve, baszd meg a porszívódat!” jelenetet adjam elő), és még talán telefonálnom is kell, márpedig a telefon az én kriptonitom.

A szervezetemre meg a tudatalattimra bizton számíthatok, ha prokrasztinálásról van szó: kilenckor ébredtem egy olyan álomból, amelyben egy forró nyári éjszakán át vonatoztam hajnalig egy hegyi hippifesztiválról egy tengeri hippifesztiválra, tarisznyámban mindössze két bikinivel, és minden percét élveztem az utazásnak. Na mármost, ha valamiben van fesztivál, nyár, forróság, tenger (vagyis nap és víz), bikini(!!! kettő!!) és hosszú utazások, én pedig minden elemét élvezem a dolognak, akkor ott tényleg valami súlyos baj van. Például az, hogy az ébrenlét feladataihoz nem fűlik a fogam, de piszkosul nem.

Eh. Legalább a hajam megmostam, a várható megpróbáltatásokhoz pedig felöltöttem egy olyan assorté háziborzasztót, amiben ugyan minden szín passzol minden színnel, de azért a krizantémok meg a körték meg a kukacok összessége mégiscsak ujuj. Plusz a harmonikázó házigatya. És a hajam is még száradóban van.

Hajrá, feladatok.