A hotel, amiben lakunk, azt állítja magáról, hogy “Kaiserliches Flair und Wiener Herzlichkeit”, és én ugyan nem tudom, második Jóska, akit kalapos királynak is neveztek, ilyenformán képzelte volna-e a Kaiserliches Flairt, de mink most ebben vagyunk, ni:

Az ablakokon redőny van, ami automatikusan bezárul, ha az ember elhagyja a szobát, és kihúzza a szobakártyáját a leolvasóból.

Az alábbi képen további kényelmi izék láthatók, többek között a kávéfőző és Handy is.

A fürdőben beépített tükörvilágítás van nemcsak a nagy téglalapban, de a kis kerek borotválkozótükörben is. És a mosdó, hát az aztán már tényleg.

Még a vécé fölé is jutott egy szecessziós plakát.

Esténként pedig ebben lehet még gyönyörködni:

Jaja, ez a fürdőszoba ajtaja.

A lépcsőház így fest (bár lépcsőzni nem nagyon kell, több lift is van, amelyek úgyszintén a szobakártyával hozhatók működésbe):

odalent pedig ez van az egyik sarokban, miközben a lifttől a főbejárat felé kanyarogsz.

Na akkor most mink elmentünk a Breughel-kiállításra, aztán ha a sors kegyes hozzánk, lesz ma még rólam is fotó. Addig érjétek be a fenti vécészelfivel.