Állítólag ezzel a héttel végleg vége a nyárnak, jönnek a hűvös szelek meg cipőért rohangálnak majd a cinegék, úgyhogy üssük a vasat addig, amíg még megvan, és hozzunk ki néhány utolsó felvonást a gézanyag hacukákból.

Ma speciel éppen délutáni tancsi van szegény nyúzott levelezős óvodapedagógus-hallgatóknak, ráadásul olyan fontos és a gyakorlati munkájukban nélkülözhetetlen tárgyból, mint a Pedagógiatörténet, ami Kr. e. kb. 100000ben kezdődik, és a 19. század elejéig nyoma sincs benne intézményes kisgyermek-nevelésnek. Nyilván nem is várok majd el tőlük többet, mint hogy dőljenek hátra, és a körülményekhez képest próbálják élvezni azt, amikor én a kínai birodalom vizsgamódszereiről meg a középkori egyetemek struktúrájáról döngicsélek nekik. (A vizsgára szükséges anyagot persze elküldöm nekik, abban nem lesz hiba.)