Nem vagyok egy különösebben világgámocorgós alak, amit részben cáfol, részben meg indokol az, hogy tizennégy éves koromtól kezdve mindig tisztes távolban tanultam/dolgoztam attól, ahol éppen laktam – esetenként másik városban, máskor meg pláne éppen másik országban. Utazom én eleget, kéremszépen, amíg eljutok ából bébe, nem csoda hát, hogy nehezen cihelem fel magam a kanapémról, amikor éppen leroskadhatok rá.
Ezzel együtt is, ha már van egy blogom… na igen. Tessék véleményezni, érdemes-e képes útibeszámolókat is tartanom benne, pláne ha tényleg nem mocorgok messzire. Ez itt most próbacseresznye, de ha igényelitek, ebben a folyóévben megpróbálom dokumentálni a lődörgéseimet.
Például ezt is ni, tegnapról, amikor bemásztunk Emesébe, és olyan iszonytatóan elmentünk világgá, hogy húsz kilométerrel később le is parkoltunk Kisorosziban, és körbekószáltuk a szigetcsúcsot.
A terv az volt, hogy kimegyünk a sárgába, és sárga is volt, gyönyörű.
A szigetcsúcson a part pedig igazán poétikus.
Ott azon a középső bumszlin a visegrádi vár látható.
Az alacsony vízállás miatt annyi, de annyi kagylóhéj volt a parton, mintha nem is a Duna mellett lennénk.
A vízpart tele van fura kis öblökkel és néhol egészen érthetetlen dolgokkal – ki vitt ki például ide egy széket, és miért?
Nem csak sárga volt a természetben bőséggel, hanem piros is.
A vízpart ugyan dugig volt emberekkel, de a sziget belsejében nagyon nagy volt a csend.
A gáton diófák és elvadult szőlő meg rengeteg lehullott levél, néhol pedig egy-egy kornyadt kikerics.
Fák, színek, október.
Zsuzsi
2018/10/15 at 14:49
Ó, igen, mindenképpen jöhetnek a kirándulós képek! 🙂 Akárhonnan.
mák
2018/10/15 at 15:29
Na majd rittyentek arról is, amikor lemegyek kisfalumban a bankba, mert éppen nincs nálam egy bides fitying se, meg arról, amikor elmegyek dolgozóba. 😉
Zsuzsi
2018/10/15 at 17:40
Ha látványos, miért ne? Márpedig, Szentendrén laksz, és Esztergomba jársz dolgozni, nyilván szép helyeken járkálsz. 😀
Péli Kinga
2018/10/15 at 15:05
Szeretem a szemeddel nézni a világot…pont olyan életed van, ami nekem nem fért bele…ezért minden aspektusból boldogan szemlélődöm, a stílusod mind képileg mind színvilágban mind betűfacsarásban bejövős számomra! Ezért is maradtam, minek utána Rád akadtam🌻
mák
2018/10/15 at 15:28
Ó, köszönöm. 🙂
Margit Mallinerits
2018/10/16 at 03:12
Én is örülnék a képes útibeszámolóknak, nagyon.
Margó