Miután ilyen ügyesen és hosszútávúan belepistultam a nagyinégyzetekbe (nyár elején kezdődött, és az a gyanúm, még kitart egy ideig), nyilvánvalóan előbb-utóbb el kellett kezdenem azzal is kacérkodni, hogy hejj, de jó lenne horgolni egy ágytakarót.
Van rá néhány nyomósabbfajta okom is. Egyrészt, ha megcsinálom, ugyebár lenne egy ágytakaróm, vagy lenne egy ágytakarója bárki másnak, akit éppen valami nagy és jelentőségteljes ajándékkal akarok meglepni. Pillanatnyilag erre ideális jelöltem lenne Filoméla, aki jövő ősszel még az is lehet, hogy kollégiumba vonul, és jól jöhet neki valami, ami az otthon melegét meg dilinyós nagynénje törődését sugározza. (Ha nem vonul kollégiumba, akkor se árt.) Addig tán el is készül ez a dög (az ágytakaróra gondolok), plusz ha ez a kölyök tényleg annyira hasonlít rám, mint mondják, valószínűleg elmélyült és meditatív időszakokat fog azzal tölteni, hogy a kismillió nagyinégyzet közül a) egyformákat keressen, b) kedvenceket jelöljön ki, c) komplett meséket kerítsen aköré, hogy akkor a Sárgaszoknyás Négyzet elment vándorútra még azon is túl, ahol a Kurta Farkú Türkiz Bigyó túr. (Nem, én nem voltam normális. Nem, ő sem egészen az. Ez viszont nem feltétlenül hátrány, nédda, én is elvagyok valahogy. Csak azt az usque harminc évet kellett kibírni kezdetben, utána ment minden, mint a karikacsapás. Na jó, nagyjából. Rendszerint.)
Másrészt, ha már csináltam egy ágytakarót, talán akkorra már végre elegem lesz a nagyinégyzetekből. Egyelőre még csak ott tartok, hogy piszok addiktív a meló, viszont rettentőmód nyugtat, és a rohadt hosszú buszútjaimhoz nagyjából tényleg ez a tökéletes időtöltés. (Erre még visszatérünk.)
Harmadrészt… hát ne vicceljünk, ide nekem az oroszlánt is, naná hogy ha már elkezdtem horgolni, akkor legyen belőle ágytakaró! Nem ám incifinci terítőcskék meg párnahuzatok meg efféle, áááá, nem, én nagy vagyok és dicső és egyedül is fel tudom venni a pelenkámat, úgyhogy erisszük.
Úgyhogy nekikezdtem. Gondolom, a következő képekből tetszik érteni az általános idéát, de ha bármi kérdés van, én arra a szokások szerint igen szívesen.
Ez csak mutiba, mert ennél több van. Jóval több. És még sokkal több kell. De az én csudálatos buszútjaim pont annyi időbe fájnak, amennyi alatt elkészül két ilyen négyzet. Kettő oda, kettő vissza, az négy. Átlagosan heti háromszor. Plusz még amikor éppen nem tudok mit kezdeni a kezemmel itthon.
Egyszer valamikor ágytakaró lesz belőle, csakazértis.
Minden nap más - mindennap más 
Eszter
2018/09/29 at 14:35
Lennék Filoména 🙂
mák
2018/09/29 at 14:37
Arra még nincs garancia, hogy az övé lesz, de ő speciel tudna mit kezdeni vele. 🙂
Zsuzsi
2018/09/29 at 16:51
Izgis! 🙂
mák
2018/09/29 at 17:25
Remélem is, hogy az lesz. 🙂
csilla75
2018/09/29 at 17:12
Öröm ránézni már a fonalakra is… Mi a különbség a Fresh meg a Klassik közt?
mák
2018/09/29 at 17:23
A világon semmi. 🙂 Ezek ilyen euroshopos pamutfonalak 450 pézér (sóher vagyok, na, ekkora projektet ekkora anyagszükséglettel olcsón akartam megúszni), tökegyforma a minőségük. Csak arra tudok tippelni, hogy volt egy eredeti szortiment, aztán a sikerre való tekintettel kihoztak még további féltucat színt belőle.
csilla75
2018/09/29 at 20:11
Megértelek, én is megrettenek a fonalboltok áraitól. Én a turiban vadászok alapanyagot, de abból egy takarónyi kb. azonos karakterű és színben is megfelelő mennyiséget összegyűjteni lehetetlen.
mák
2018/09/30 at 03:22
Én is meg szoktam nézni a turkálókban a fonalakat, néhány egészen különlegesen jó vételem is volt már, de egy takarónyira tényleg nem tudnék öregkoromig se összegyűjtögetni onnan.
fűzfavirág
2018/09/29 at 17:19
Nahát, lehet, hogy nekem is meg kéne tanulnom horgolni?
Szépek, és Filoméla boldog lesz 🙂
mák
2018/09/29 at 17:24
És mivel olvassa (néha) a blogomat, most már muszáj lesz nekiadnom. 😀
fűzfavirág
2018/09/29 at 18:51
😀 😀 a szegény nagynéni keservei…
retyusa1
2018/09/30 at 11:31
Filoméla: “Tökéletesek lesznek ezek a színek az ágytakaróhoz.” Hát… én bizony nem álltam meg és megmutattam neki. 🙂
mák
2018/09/30 at 11:56
Külön értékelem a szavaiból sugárzó rendkívüli elragadtatást és lelkesedést. 😀 😀
retyusa1
2018/10/01 at 14:38
Jelzem hogy fél percig csak nézte mozdulatlanul, miután elolvasta, aztán hirtelen megszólalt-forma. Hát, ez a gyermek tényleg egy rébusz!…
Zsuzsi
2018/10/01 at 16:37
🙂
mák
2018/10/01 at 16:58
Viszont innentől fogva számontartja, az tuti.