Normális körülmények között én meglehetősen szisztematikusan járok turkálni meg miegymás, de az elmúlt néhány hétben egyszerűen csak jöttek a dógok szembe, én meg úgyis tudtam, hogy az évszakváltós szekrényrendezéssel egy csomó minden repülni fog, úgyhogy hagytam, jöjjenek a dógok szembe, ha olyanjuk van.

A szekrényrendezés amúgy valószínűleg keményebb és kegyetlenebb akció lesz, mint amit előre bekalkuláltam, ez itt még csak egy komódfiók átszortírozása utáni állapot, szóval lesz még belőle, de nagyon. Valószínűleg annyi holmit fogok kivágni a csába, amennyi másnak egy komplett ruhatár. Egyelőre viszont az alábbiak biztos, hogy tényleg repülnek:

Ami befelé jött, az igazi vegyesfelvágott lett, de hát ez van. Egy tunika:

egy jeggings

meg két ruha. Ezek egyike se fest valami extrán a vállfán, hiányzik belőlük az ún. “hanger appeal”, de majd úgyis látjátok őket felvéve, szóval majd csak akkor tessék véleményt formálni.

Az egyik egy melírozott szürke kötött ruha:

és én ugyan nem vagyok nagy híve a csipkés vállaknak, de ezt leellenőriztem, és elég decens ahhoz is, hogy akár tanítani is elmehessek benne. Nédda:

A másik egy igen jó tartású dzsörzé, amit valószínűleg fel sem vett még az előző tulaja, amúgy biztosan kivágta volna belőle az alant kifityegő címkét:

Ennek a vállában egy olyan miskuláncia van, amilyet én eddig még csak más őtözködős-turkálós blogokon láttam, személyesen sose találkoztam vele. Ti is tudjátok, mi ez?

Végül pedig, ez ugyan nem turkálóból van, de nekem kellett most őszre egy sárga táska, lehetőleg nem kiüti-a-szemem-annyira-sárga. A szent cél érdekében még fast fashion boltokba is bementem (én!), de sehol nem tartottak olyat, amilyet én szerettem volna. Most ősszel úgyis mindenhol elkezdtek burjánozni a bordó meg szürke meg fekete táskák, csak tudnám, miért, hát nem ilyenkor kéne inkább valami vidám, színes, tarka?… Nos, a jelek szerint nem. Az egyetlen hely, ahol láttam sárga táskát, az Orsay volt, de annak meg olyan volt a tapintása, hogy brr.

Úgyhogy végül a kínaibót maradt, szolgálatukra.

Vannak neki zsebei, belefér egy fél disznó, és nem kellett ráköltenem a gatyámat is. Ez az én világomban már elég jó találat.

Ha már végeztem a szekrényeimmel, természetesen referálok az eredményekről.