Kicsit úgy vagyunk már, mint az Aranyhaj és a három memme történetében, a büdös kis mókusnyuszik ugyanis új szokásokat vettek fel, mi meg futhatunk utánuk, de mindenekelőtt azzal kell megbirkózni, hogy ki iszik a pohárkámból.

Nyugi, megmagyarázom.

Kábé két vagy három évvel ezelőtt a macskaállatok uniszónó leszoktak arról, hogy a vizesedénykéikből fogyasszák napi folyadékadagjukat, ehelyett mindketten elkezdtek rájárni a felmosóvödörre. Mivel ilyen erratikus családtagokkal, akiknek négydekás agya van, nehezen lehet megbeszélni ilyesmiket, mi beadtuk a derekunkat. Jelenleg két felmosóvödrünk van, az egyik a konyhában mint macskaitató, rendszeresen takarítva-újratöltve-frissítve, ahogy azt illik. Egyszer majd lefotózom nektek azt is, hogyan fest valamelyik sötét anarchista, amint éppen iszik belőle. Élményszámba megy. Ezekkel kapcsolatban amúgy minden élményszámba megy. Most például, miközben a bejegyzést írtam, ezt csinálták, ni.

A Repülő Kutató szerint úgy festettek így profilból, mint Marx és Engels. Szerintem azért cukibbak.

Na de visszatérve az eredeti mesémre: a felmosóvödröt többé nem használtuk felmosásra, a macskák meg azt mondák, hogy hurrá. És ittak is békén belőle két vagy három évig. Aztán jött az idén nyár meg a dögmeleg és jött Atilláné, én meg nagylelkűségemben beállítottam a Bűnök Barlangjába a takarítás elől elzárt szomjazóknak egy vizesedényt. Mivel a tárgyak kreatív használatának magam is nagy híve vagyok, nemcsak a macskáim, egy bilit. Kéznél volt, no. Még Perpéta használta tavaly Giggü korában, oszt miután kipucoltam, ott maradt a fürdőben, egyszer kelljen, s jó, ha van. Megtöltöttem vízzel a bilit, aztán bevittem a rabokhoz, Atilláné távozása után pedig visszacűgöltem a fürdőbe, és letettem a kád mellé. A vizet nem öntöttem ki belőle, ez hiba volt. Másnapra ugyanis azt agnoszkáltam, hogy a víz szintje drámaian csökkent a biliben, majd beavatkozás nélküli megfigyeléses vizsgálataim során (=éppen elmentem párszor a fürdőszoba ajtaja előtt) azt észleltem, hogy hoppá, hol az egyik sötét büdös dög van bent, hol a másik, de mindkettő éppen a biliből piál. Ugye, mondanom sem kell: azóta a bili is rendszeresen takarítva-újratöltve-frissítve van, ahogy azt illik.

Tegnapelőtt a Poci nevű anarchista feljött mellém a kanapéra, aztán a lerakóasztalomra fordította figyelmét. Ilyet ő ugyan szokott csinálni korábban is, ezúttal viszont nem a fülbevalóimat vagy a horgolásomat akarta elvinni, hanem a vizespoharamat célozta meg. Én ettől annyira paff lettem, hogy csak néztem, amint beledugja a fejét, és iszik. Hosszan. Aztán megnyalta a szája szélét, rám nézett tekintetében a csak macskákra jellemző unott megvetéssel (“Up yours!”), böffentett egyet, és távozott.

Valahol nyilvánvalóan meg kell húzni a határt, de pillanatnyilag lövésem sincs, milyen stratégiával tudnám megőrizni magam számára a poharamat. Esetleg ha beállítok mellé egy másik poharat. Vagy egy bilit.