RSS

5/314 – Grájzer

11 Júl

Időnként azt gondolom magamról meglehetős önhittséggel, hogy szókincsem vetekszik Arany Jánoséval, még ha nem is használom olyan csínnal és csendes enthuziazmussal, mint ő tette. (Abból a társasjátékból például, amit egyetemista koromban játszottunk néha, és ami úgy zajlott, hogy a játékmester keresett egy obskúrus szót a lakás legvastagabb szótárában, aztán a többieknek meg kellett tippelni, mit jelent, egy ponton túl inkább kihagytak. Például nem értettem, miért kunszt tudni azt, hogy mi a “poszog”. Még ha az lett volna, hogy “fenszterli” vagy “arguspöffeszpulyka”, bár azokat is tudom.) Aztán időnként jön a való világ, és kicsikét beleveri az orrom ennen önhittségembe. Mint például tegnap, amikor felhívott a szerelő, hogy megnézte Eriket, és az ékszíj (ez az! végre tudom, hogyan hívják a varrógépek bicikliláncát!) tényleg tropa, de más nagy baja nincs a csávónak, csak a grájzere van kilazulva.

Grájzer, bmeg.  Tudom, hogy mi a zelegórkodik meg az éleny meg a kékbutikó, de a leghalványabb lila poszogásom sincs arról, mi a grájzer. Jobb híján udvarias hangokat hallattam, de aztán azt is mondta, hogy “hatezerötszáz lesz”, ezt pedig gond nélkül megértettem. (A múltkoriban írt egy barátnőm arról, hogy amikor az autószerelő azzal kezdi, hogy “teccikérteni”, ő már veszi is elő a bukszáját. Nos, nekem még a teccikértenit sem kell mondaniuk.) Summa summárum, ma délelőttre már építettem fuvart Eriknek, és nagyon remélem, hogy a helyrekalapált vagy csavarozott vagy mifenélt grájzertől nem veszti el számomra kedves jellembeli tulajdonságait, mert nekem még terveim vannak vele.

Ami a terveket illeti, a fonalaspostás tényleg megjött, én meg nagy örömmel rárepültem a dobozra. Sajna nem csak én tettem ezt, kéretik díjazni bloggeri létem legislegelső mozaikgalériáját.

Nyilván el kellett menekítenem a cuccot valami Pocimentes övezet irányába, és azóta már el is van pakolva szépen minden, leszámítva a terrakotta színű motringot, amit azonmódulag felhorgoltam az őt megillető helyre. Nem is maradt belőle csak néhány méternyi.  Ay, mi madre, igen tisztán látom, hogyan lehet elvészni ebben a pokolbugyorban a webboltokkal meg a fonalakkal. Én is olyan vagyok, mint Oscar Wilde, bárminek ellen tudok állni, kivéve a kísértést, úgyhogy némi gyanakvással nézek a jövőbe. Pláne, hogy a mercerizált pamuttal horgolni színtiszta élvezet, mintha egy macskát simogatna az ember, majdhogynem dorombol is.

Hát ez folyik itt mifelénk, és én a mai napra is kreatív szmüttyögéseket tervezek, különös tekintettel a vendégszobára, mert eddig leginkább csak párnákat adtam hozzá ábrándosan a berendezéshez, de most már tényleg fel kell gyűrnöm az ingem ujját, és nekivágni a többinek, szombaton már lakó is lesz bele.

5.314

 
7 hozzászólás

Szerző: be 2018/07/11 hüvelyk újracucc, eská, macs, nyár

 

7 responses to “5/314 – Grájzer

  1. Zsuzsi

    2018/07/11 at 14:30

    Lehet, hogy a macsek csak a dobozt akarta, az internet tanúsága szerint a macskák leginkább dobozokban fészkelnek… 🙂

     
    • mák

      2018/07/11 at 14:32

      Az tény, hogy a doboz akkor is érdekelte, amikor kipakoltam belőle a szajrét. Ez viszont, sajna, túl kicsi doboz ahhoz, hogy belegyömöszölje a nagy seggét.

       
      • Zsuzsi

        2018/07/12 at 03:55

        Á, dehogy, mivel a makkák másik fontos tulajdonsága, hogy folyékonyak, és felveszik az edény alakját. 🙂

         
        • mák

          2018/07/12 at 04:08

          Ez pontosan így igaz, de ezúttal meg se próbált belemászni ebbe a dobozba, csak dürrögött meg dörgölőzött körülötte.

           
  2. Zsuzsi

    2018/07/18 at 15:06

    Amúgy szómagyarázatokat kérhetünk? 🙂 Az éleny még csak megvan, Berend Iván munkájának megfigyeléséből, de a többi közül egyedül a fenszterli hangzik egyáltalán ismerősen. De őt sem tudom, hogy mit jelent. Leguglizhatnám, de ha már itt van közöttünk valaki, aki mindet ismeri… 🙂

     
  3. mák

    2018/07/19 at 04:32

    A fenszterli az az eljárás, amikor a leány az ablakban van, az udvarló pedig az utcán az ablak alatt, és így társalognak. Az arguspöffeszpulyka meg páva, és ezt is Jókainál olvastam valahol.

     
    • Zsuzsi

      2018/07/19 at 05:00

      🙂

       

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

 
%d blogger ezt kedveli: