A fejemen renovált pipiros meg az egyéb tarkabarkák (“no meg a lila”, ahogyan azt a Boribon és a hét színes lufi című örökbecsűben mondják) ellenére is a hét némiképp nyomottan, hogy ne mondjam, lefosott hangulatban kezdődött. Folyton csak a szerveznivalók meg aggódnivalók, feladatok meg papírok meg munkamunkamunka, én viszont most éppen nagyon-nagyon vakációul érzem magam (értsd: semmi kedvem dolgozni), holott a vakáció még a kanyarban sincs.

Grr. Sóhaj. Grr. Gyűrd fel az ingujjad, Annipanni, nem fogja ezt senki más elvégezni helyetted, már legalábbis addig nem, amíg te itt vagy. Igaz, senki sem pótolhatatlan.