Alkalmassági vizsgát tartani továbbra is olyan, mint a Knorr, mindennap új varázslat. A levelező képzés léte ráadásul újabb lyuk Alice kertjében, ahová beugrunk mindenféle fehér nyulak után, hogy aztán szürreális tapasztalatokat szerezhessünk. A tetovált drogéria-alkalmazottakra meg a neonsárga műkörmökkel ellátott számvitelesekre már a szemöldökünket sem emelintjük meg, de eddig még nem volt olyan, hogy ötvenes gépkocsivezetőkkel olvastassunk fel hangosan arról, mennyire szerette Gombóc Artúr a csokoládét.
Bizony, mint a Fehér Királynő is mondta, vannak napok, amikor az ember hat hihetetlen dolgot is elhisz még reggeli előtt.
Ma reggel valamiért nem voltam formában, csak ezt tudtam összehozni. Na sebaj.
Minden nap más - mindennap más 
kingha
2018/05/31 at 06:57
ez konkrétan fájt – nem akarsz te egy olyan könyvet írni, ami egyfajta használati utasítás szürreális valóságokhoz, amiket a mindennapokban kénytelenek vagyunk nőkként megélni? [egyfajta utikalauz stopposoknak] 😉
mák
2018/05/31 at 14:50
Erre a célra van már egy csomó magazin. 🙂
(Viccen kívül: nem tudom, az én szürreális valóságaim mennyire lehetnek relevánsak mások számára…)
Zsuzsi
2018/05/31 at 14:03
Na, és hogy olvasott az ötvenes gépkocsivezető? 😀
mák
2018/05/31 at 14:49
Megfelelően. 🙂
Zsuzsi
2018/06/01 at 14:58
🙂
csilla75
2018/05/31 at 18:46
És ha nem titok, mire voltak ezek a mindenféle emberek alkalmasak?
mák
2018/05/31 at 18:48
Súlyos beszédhiba nélkül beszélni meg probléma nélkül felolvasni frissen látott szöveget, leginkább. A többit majd még meglátjuk.