RSS

Eská 5/29 – Halacska 1. Hogyan gyártsunk sablont

28 máj

(Muszáj több darabba szednem a bejegyzést, mert hosszú, mint a nyavalya. A komplett folyamatot szeretném bemutatni, nem csak a végeredményt, ez meg sok fecsegéssel jár.)

A legjobb (vagy legalábbis legszórakoztatóbb, még ha nem is feltétlenül leghasznosabb) ötleteim a 880-as buszon támadnak, amikor éppen a munkahelyem felé vagy onnan vissza zötyögök, fülemben zenegépecke, a gondolataim meg vidám vadnyulakhoz hasonlatosan ugrándoznak összevissza. Pénteken például a visszazötyögés közben azon kezdtem törni a fejem, hogyan alakíthatnám át halacskává a mosómaci szabásmintáját. Mikor hazaértem, meg is néztem gyorsan, jó irányba tapogatózom-e. A Menagerie legénységében megtaláltam a bálnát, a bejegyzésben meg egy cápát,  egy bluggyhalat (awww) meg egy meglehetősen generikus tarka halat is. Ez utóbbinak csak a pofikája látszik a képen, és a halhoz linkelt bejegyzésben is csak a száj varrására vannak tippek. (Mely száj iránt persze azonnal elvesztettem az érdeklődést, mikor eljutottam oda, hogy “cipzárvarró talp”. Istenbizony asse tudom, van-e Eriknek olyan – valahol ugyan tartok a Bűnök Barlangjában egy dobozkában néhány bizarr varrógéptalpat, de az nem mind Eriké, Minervának és Primerának is vannak ilyen izéi.*) A komplett Menagerie-ben biztos lenne rá recept, de engem nem abból a fából faragtak, hogy ne akarjam inkább magamtól kitalálni, mennyi a merre, esetleg fordítva.**

Summa summárum: jobban érdekel engem az út, mint a végeredmény, ezt pedig meg kell fizetni, általában idővel, melóval meg verítékkel. Úgyhogy elővettem a mosómaci kinyomtatott szabásmintáját, aztán uccuneki. Ezt a múltkor nem mutattam be, mert akkor éppen ugyan minek, de a kinyomtatott mintákat én nem szeretem kivagdosni, ehelyett inkább szépen átmásolom egy pauszra, és abból vágom ki. Nos, ezúttal is ez volt a mosómacival,

úgyhogy még mindig ott volt nekem a három oldalnyi eredeti. Ebből nekem a fej, a test és a hasika szabásmintájára volt szükségem, melyek közül a két utóbbit akartam átfarigcsálni. Ez első megközelítésben így történt:

és tessék nektek a három “most-már-nekikezdhetünk” darab az eredeti szabásminta nélkül:

Nyilván kell majd még egy halnak oldaluszony, hátuszony meg farok, de azon a folyón akkor úszunk át, ha odaértünk. Addig is két kedvenc szabásminta-kitaláló módszeremet alkalmaztam, melyek valának a “trial and error”, valamint a “reverse engeneering”. Magyarán: “csináljuk addig, amíg végre jó lesz, aztán következtessük vissza, mit is csináltunk tulajdonképpen”.

A kísérletezéshez egy fityingekért vett anyaghibás kekibarna poláranyagot használtam, azért nem fájt a szívem. Összevarrtam a provizórikus szabásminta alapján kivágott darabokat, nyitva hagyva a farokrészt, ahol kifordíthatom. Kifordítottam, kitömtem, megnéztem. Kiszedtem a töltőanyagot, visszafordítottam, bevettem a hosszából-szélességéből, levágtam a fölösleget, aztán megintelölről. Kábé ilyenformán tessék elképzelni a bulit:

A vicces az, hogy amikor úgy döntöttem, ez pont jó lesz így, jobban hasonlított a cucc egy avokádóra vagy kókuszdióra, mint halra.

Semmi gond, tessék kivárni a végét. Merthogy ekkor szétcincoltam a kókuszdiót, a darabkáit meg átvezettem a pauszpapírra. (Eddigre kicsikét meguntam már a csikicsukit, úgyhogy az egyszerűség meg a gyorsabb munka kedvéért varrásráhagyással együtt szabtam ki ezeket.)

Mivel menet közben rájöttem, hogy én igenis afféle kókuszdióhoz hasonlatos duci halacskát szeretnék, a sok összevarrás-szétfejtés-ésatöbbi közben száznyolcvan fokkal elfordítottam a has szabásmintáját, tehát elöl van a vastagabb rész, hátul meg a keskenyebb. A fentiek alapján megint varrtam egy kekiszínű próbadarabot, mert az ördög nem alszik. Ezt speciel nem mutatom be, mert kókuszdióból egy is elég, de látám, hogy jó.

Na, akkor rátérhetünk a farokra meg az uszonyokra.

(folyt. köv.)

 

* Lábjegyzetben ugyan, de emlékeztetném a nagyérdeműt Minervára és Primerára. Igen, ők is varrógépek. Minervát odaadtam pár éve a húgomnak, akinek éppen nem vala varrógépe. Azt nem tudom, használta-e egyáltalán azóta, de nem lepne meg, ha annyi ideje se lenne, hogy belefűzzön egy spulni cérnát. Primera itthon van, de huzat alatt unatkozik az emeleti folyosón. Szegénykémet eleve csak azért vettem, hogy legyen egy backup varrógép annak a vészforgatókönyvnek az esetére, ha Erik beadja a kulcsot. Erik egyelőre köszöni, jól, és ez remélhetőleg így is marad, Primeráról meg néha letörlöm a port. Úgy évente egyszer.

** Szavamat ne felejtsem, de épp a múltkor gondoltam bele, hogy kutatói attitűdömmel is ugyanez a gond. Ahelyett, hogy szépen lemásolnék valami jól beváltat, inkább én akarok új módszert kitalálni. Ez persze önmagában nem lenne baj, de sajnos azzal jár, hogy sokkal többet kell szopnom az egésszel, mint a jól bevált módszerek adaptálóinak. Pluszban még azt se felejtsük el, hogy ilyen módon se utódja, se boldog őse nem vagyok senkinek, nem tartozom iskolákhoz meg kutatócsoportokhoz meg egyáltalán sehová. A kutatás az én esetemben ritkamód nyomorúságos módon magányos munka, száraz kenyércsücskökön rágódom kis cellámban, míg mások együtt iszogatják a habos kakaót, és egymás vállát lapogatják elismerően. Nem is viszem majd sose sokra. Viszont csak így bírom csinálni, és valószínűleg halálra unnám magam, ha nem így csinálnám. Zárójel bezárva.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/05/28 hüvelyk ajándék, blabla, eská

 

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

 
%d blogger ezt kedveli: