RSS

5/268 – Tízezer óra

26 máj

Már egy ideje viszonylag normális időpontokban kelek-fekszem (bár persze definiálja nekem valaki, mi az, hogy normális), úgyhogy némiképp meglepődtem azon, amikor ma huhujmód energiával telten felébredtem, dzingg, aztán kiderült, hogy még két óra sincs. Hát jó – mondám -, ha az élet citrommal kínál, vágd a pofájába, aztán keverj magadnak egy martinit. Csak képletesen szólok, persze, alkoholfogyasztásom valamikor az elmúlt fél év folyamán úgy lement a bányabéka feneke alá, hogy nagyítóval és gukkerrel kell keresni, meg egyébként is, martinit reggelire, hát mi vagyok én, Rich Kid Of The Instagram? Ezúttal is inkább építettem magamnak egy kávét, aztán mélán nekiláttam krumplit főzni, kenyérhez.

A héten végre kiszabadítottam a hűtőszekrény-béli sztázisból a kovászt (amikor nincs időm foglalkozni vele meg a kenyerek sütögetésével, bevágom oda hibernálni), aztán átköltöztettem a konyhapolcra. Vettem neki a múltkor ajiba egy szép új csatos üveget a régi lehordott uborkás helyett, úgyhogy most szépen át is töltöttem, ő pedig azzal hálálta meg nekem a törődést, hogy nőni kezdett, mint a gomba. (Mivelhogy valójában az.) A kenyérsütés roppantul felnőtt dolog, kéremszépen, nem csak élesztő kell hozzá meg liszt, hanem valamifajta életmódbeli stabilitást és érettséget is igényel. Előre kell gondolkodni: a kovász mindennap enni kér, az etetéskor kivett adaggal is muszáj kezdeni valamit, mert nem húzhatjuk le csak úgy a vécén, az öregtésztát be kell keverni, aztán a kellő időpontban felhasználni. Mindig kell hogy legyen a házban ötféle liszt, mert ki tudja, milyenfajta kenyérre szottyan kedvünk. A kelt tészta ráadásul egy sértődékeny állat, aki ugyan nem kíván sok macerálást, de amikor igen, akkor azonnal, és nem mondhatod neki azt, hogy bocsi, fél óra múlva ráérek – úgy kell kalkulálni az idővel, hogy akkor és ott érjen rá az ember. Én már kábé tizenhét éve sütök kenyeret, de igazából úgy kettővel ezelőtt lettem benne elég jó, mert ezekhez a dolgokhoz is hozzá kell öregedni. Még mindig nem vagyok viszont benne igazán jó, állítólag tízezer óra befektetett munka nélkül semmiben sem lesz igazán jó az ember. Na hát én annyi mindennel foglalkozom meg annyi minden érdekel, hogy egyszerűen fizikailag nincs lehetőségem tízezer órát belefeccölni mindenbe. A tanításba tudtam tízezer órányi időt beleinvesztálni, na meg a szöveggyártásba, ha ez utóbbit mindenszövegre értjük, nem pedig a szövegek valamelyik specifikus változatára, mert ebben is nagy örömmel forgácsolom szét magam.

Hát ilyen dolgok jártak fejemben ezen a kellemetes hajnali órán. Aztán persze megjelentek a macskák, mert azok se kívánnak sok macerálást, de amikor igen, ők is azonnal. A történeteink logikája persze azt diktálná, hogy a következő jelenetben Celofán lehányja a kelimszőnyeget, de nem, az élet nem követi mindig a megszokott narratívákat, nem hányt le senki semmit.

Mivel mégsem tapodhatjuk teljesen lábbal a tradícióinkat, és ma szombat, irány a piac. Miután viszont olyan szépeket mondtam nektek az érettségről meg hasonló felnőtt dolgokról, logikus volt, hogy mindezt egy efféle áutfitben tegyem.

 

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/05/26 hüvelyk eská, nyár

 

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

 
%d blogger ezt kedveli: