Nem szeretném tovább csigázni a nagyérdemű idegeit, egyébként is essünk túl rajta, így talán kevésbé fog fájni.
Mint erről már mesélgetek egy ideje, Filoméla unokahúgomnak elsőáldozása lesz, nekem meg az a feladatom, hogy erre gyártsak neki ruhát. Előkotortam az összes elsőáldozóruhás Burdát, aztán fotókat küldtem a ruhákokról, hogy melyikre óhajtja leadni a rendelést.
Nos, erre. (2006/2, 141. modell)
Na most Filoméla igen okos kislány, de attól még kilencéves ennek minden hozadékával egyetemben. Ergo a választásban minden bizonnyal nem csak azok a dolgok befolyásolták, amelyek például az én esetemben felmerülnének, hogyúgymondjam. Azt például már a kezdetben fontosnak tartottam hangsúlyozni, hogy a ruhával nem jár hátközépig érő ondolált haj és smink sem. (Az a szempillaspirál büntet, nem vitás.) Voltak gyanúim az átlapolós hacacával kapcsolatban is, az mindig kétkedéssel tölt el, amikor ilyen kecsesen markolva kitartják kétfelé, de egye fene, lássuk.
A választásban továbbá valószínűleg nagy szerepet játszott az is, amit a szabásminta nemes egyszerűséggel úgy ír le, hogy “35 db organzavirág”, na meg ez is, ni:
Igen, a lapockáig érő ondolált haj alatti rohadék kis gyöngyházgombokra gondolok.
Azt hiszem, lelőhetem a bús poént: mindezekből a kívánatos elemekből nem lesz semmi, vagy ha igen, nem énáltalam. Gombok helyett végigcipzárt fogok alkalmazni (azt is dérreldúrral, rettentően utálok cipzárt varrni, minden bizonnyal kézzel lesz beapplikálva), az átlapolós hacaca meg mindjárt meglátjátok, hogyan néz ki az én interpretációmban, szóval az is felejtős.
Mielőtt belevágtam volna a drága fehér anyagba, egy próbadarabot szerettem volna összeállítani, amin át lehet vezetni a javítgatásokat. Összekotortam itthonról néhány régóta őrizgetett taftot meg effélét, aztán erisszed. Sok morgás árán és két nap munkájával, de sikerült is legyártani ezt itt ni. Hadd mutatom be a Bazi Nagy Lila Tündérruhát.
Ebbe persze tessék még beleképzelni egy gyereket (A jelzet) meg egy alsószoknyát (B jelzet). Az alábbi ábrán a B jelzet található.
Belül puha trikotázs, kívül egy régen használatlan (és már eredetileg is turkálós) függöny anyaga, gumit bele, kalap.
Eddig elég jól sikerült megúszni a feladatot, bélése persze nincs még az izének, cserébe vannak illesztési problémái csőstül, de hát egyelőre nem tökéletességre törekedtünk, hanem a szabásminta megfejtésére. (Az elején a hajtás előállítási módja pl. a Burda legszebb kriptikus szövegeibe volt belerejtve, ott forgattam összevissza vagy fél órát, mire rájöttem, hogyan műxik.)
A problémák ezután jöttek, mégpedig egészen pontosan az áthajtós hacacával. Én azt megcsináltam. Még sokáig sajnálni fogom a beleölt anyagot.
Jó, nyilván jön bele még egy gyerek (A jelzet) meg egy alsószoknya (B jelzet, illusztrálva ott fent), de akkor sem várhatom el A jelzettől, hogy egész idő alatt kecsesen markolva kitartsa a hacacát, mely most egyelőre úgy fest, hogy Kanga jutott eszembe, aki Bagoly lakásának takarításakor megkérdezte, ugye kidobhatja azokat a kecskebékafarkakat, mire Bagoly felháborodottan közölte, hogy azok az ő spongyái.
35 darab organzavirágot sem valószínű, hogy elő fogok állítani, ez a kettő is fél órát zabált fel,
úgyhogy most kemény tratatívákra készülök az elsőáldozós bálhercegnő ruha szabásmintájával és dekorációival kapcsolatban, drukkoljatok nekem.
Minden nap más - mindennap más 
Zsuzsi
2018/04/28 at 11:06
Hihi, azt hiszem, ezt a szabásmintát, vagy azonos burdabéli egyik testvérét használtam Férj lányának koszorúslány ruhájához. Legalább is, a hosszú szoknya, meg rajta az ő hajtásai igen gyanúsak. Naná, virágos vászonból, nem organzából, és hátul csak cipzár volt benne. 🙂
Hajrá!
mák
2018/04/28 at 11:09
Köszi. 🙂
A 140-142. ugyanaz a derék és alj szabásminta, csak az ujjak-dekorációk-hacacák különböznek, szóval esélyes, hogy ugyanez volt…
vica57
2018/04/28 at 12:51
Na és ennél egyszerűbben megvalósítható modell nem akadt? Amire mondjuk csak kis fodor kellett volna ide-oda…
Nyilván csak azokat küldtem volna el fotón, a gyerek úgyse látja az egész készletet 😀
mák
2018/04/28 at 18:30
Nemigen. A jelek szerint a jó németek is piszok nagy feneket kerítenek az elsőáldozásnak.
fűzfavirág
2018/04/28 at 14:44
Az áthajtós hacaca tényleg ennyire emlékeztet egy megtépett kötényre? Őszinte részvétem.
mák
2018/04/28 at 18:31
Kár az anyagért, no.
vica57
2018/04/28 at 21:05
Nekem anno volt egy fehér (inkább ekrü vagy vajszínű) szövetruhám, amit ünneplőnek is lehetett használni, oszt jóvanazúgy. Még kis műmirtusz koszorúm se volt 😀
Később abban álltam a nagymamám sírjánál is, mert anyu nem volt hajlandó feketébe öltöztetni.
(megyek, megnézem a fotókat, jól emlékszem-e)
perenne2
2018/04/29 at 00:43
Az én lányom lábszárközépig érő pikéruhában áldozott, a gallérja egy nagy fodor volt és a derekán hátul egy nagy masni. Igen, Burda modell. A hajába fehér élő virág és kész. 🙂
mák
2018/04/29 at 04:01
Ez nyilván mindig hely meg személy kérdése is. E pillanatban erős fogadásokat mernék kötni arra, hogy itt az összes elsőáldozós ifjú hölgyből még mindig Filoméla ruhája lesz a legegyszerűbb…
perenne2
2018/04/29 at 06:13
Én is így látom. 🙂 Nálunk is mindenkit habos-babos menyasszonynak öltöztettek fátyollal-kesztyűvel, meg amit csak el tudsz képzelni. Igaz, több, mint 20 éve volt, de az emberek ízlése szerintem azóta sem javult.
vica57
2018/04/29 at 05:43
Megnéztem a fotóinkat, abban tévedtem, hogy nem volt műmirtusz koszorúm (csak csoportkép van, minden kislány valami hasonló egyszerű fehér ruhában van, de persze ez ősrégen volt, kb 1965-ben)
Na és megnéztem pár mai követelmények szerinti elsőáldozós ruhát, tejóég, azokhoz képest Filoméla rucija valóban egyszerűűű…
Komolyan, mint a kis menyasszonyok, akárcsak a 20-as évekbeli hasonló fotókon, bár ha jól emlékszem, azokon a ruha csak csicsás volt, nem pedig földig érő.
Remélem, a gyerekek elégedettek a próbadarabbal 🙂
mák
2018/04/29 at 08:21
Óóó, majd tartok élménybeszámolót! 😀
peony67
2018/04/29 at 11:44
Nekem tetszik… az egyszínű szirmok nélkül kicsit jobban. (biztos nem tőlem hallod először, de az ócsóanyagosban van keményebb tüll, ha abból csinálsz húzott alsószoknyát, akkor majd kiáll a ruha magától is, nem kell kézzel fogva tartani…)