Mivel a hallgatók egy része elment gyakszira, a mai napon csak egyetlen órám van, mely a tan- és órarend bizarrságaiból kifojólag nem a szokásos 2×45 perc, hanem csak 1×45, 15:00 és 15:45 között. A munkahelyemre és onnan vissza óránként egyetlen busz jár, a menetidő 1:20 perc pluszmínusz, de inkább plusz. A menetrend sajátosságainak köszönhetően viszont úgy kell indulnom, hogy 25 percet bálozom majd ülve az irodámban az óra előtt. Ez mondjuk nem baj, nem is szeretek éppen órakezdetre beesni, mert ha a pluszmínuszból a plusz jön össze, az nem finom. (Épp ennek köszönhetően szoktam például a 12:30.kor kezdődő óráimra elmenni a tízes busszal, ami pluszmínusz 11:35-re ér be. Ilyenkor majdnem egy órát bálozom ülve. Sebaj, több is veszett Mohácsnál.) A mókakacagás a visszafelé busszal van, mely óra negyvenötkor érkezik a munkázóhely melletti megállóba. Mint láthattátok ahajt fent, a mai óra 15:45-kor ér véget. Ergo a 16:45-össel fogok hazajönni, miután majdnem egy órát báloztam ülve, ugyanabban az irodában.
Nos, összegezzük. Ma 45 perc tanításért utazom 2×80 percet és üldögélek az irodámban 25+55-öt, vagyis 45 perc munka összesen 240 perc ücsörgés árán jön össze.
Ó, édesjóistenem, bárcsak ne számoltam volna ki. Az négy egész óra. És még esik is. Na, csapassuk.

Zsuzsi
2018/03/06 at 19:17
Ilyen esetekre kell hordozható kézimunka projekt. 🙂 Ha még nem szakad le a vállad a hordozható dolgok alatt.
mák
2018/03/06 at 19:19
Zenét hallgatok meg regényt/tanulmányt/bármit írok fejben, kézimunkázni strapás lenne, miközben éppen ráz a busz.
Zsuzsi
2018/03/07 at 16:09
Azok is jól hangzanak. És nem is kell hozzájuk cepekedni. 🙂