A jó kis lila turkálós sálból következő lépésként a sapka kiszabása után maradt, hét centi széles, hosszú csíkkal kellett kezdenem valamit.

Levágtam belőle egy kábé harmincöt centi hosszú darabot, elegyengettem a széleit, aztán nekiláttam kidekorálni egy hímzett szalaggal.

Az én végtelen készleteimben természetesen mindig akadnak effélék, ebből speciel még egy olyan változat is van, amin sötétlila alapon fehér virágok vannak, ay, mi madre. Na majd abból is csinálok valamit a közeljövőben. Ha minden jól megy, még ma. Például ha varrok egy lila kötényruhát, és azt díszítem ki vele, hm?…

Ezt a szalagot most egyelőre szépen rávarrtam géppel, kis öltéshosszal a polárcsíkra. A csík széleit visszahajtottam, és széles cikcakkal eldolgoztam. (Szeretném felhívni a figyelmet a gondos műhelymunkára, melynek keretein belül mindent a vele azonos színű cérnával varrtam fel.)

A gondos műhelymunka után jött a házi gányolós megoldás, amellyel a hajpánt hátulsó részére illesztettem fel egy darab pertligumit. Gondolom, látható, hogyan.

Mindezek után a polárcsík végeit kézzel, cérnával kicsit behúztam, hogy könnyebben tudjam a fülem mögé dugni.

Nyilván még mindig maradt egy csomó anyag, még a hét centi széles csíkból is. Folyt. köv.