Azt ugyan nem tudom, a nap további részében mennyire leszek nyüzsi és operatív, de eddigelé megetettem a kovászt, összedobtam egy adag öregtésztát egy újabb kenyérhez, renováltam a fejemen a pipirost, behajintottam egy mosást, és még fél tíz sincs, úgyhogy történhet itt még máma bármi, sőt annak az ellenkezője is.
A konyhapulton például van két igencsak érett banán, akik meglehetősen szemrehányóan köszörülik a torkukat, és a vízszintes karácsonyfa is egyre hangosabban köhécsel. Na, lássuk, mit tehetünk az érdekükben.
A hajpántra ugyan így hajmosás-festés után vajmi kevés szükségem van, de ugye nem gondoltátok, hogy megússzuk nélküle, ha már megvarrtam.
Minden nap más - mindennap más 
Zsuzsi
2018/02/25 at 09:52
Mondanám, hogy vágd a banánokat a karácsonyfához, de ettől nem valószínű, hogy abbahagynák a köhécselést. Hacsak nem váltanának jajongásra. 😀
mák
2018/02/25 at 11:07
Hah, a karácsonyfát lekaptam a helyéről. Már csak a banánokat kell hozzávágnom valamihez…
Zsuzsi
2018/02/25 at 17:16
A macskákhoz? 😀
mák
2018/02/25 at 17:19
Vááá, azok megölnének. 😀
csilla75
2018/02/27 at 19:12
Kollégám mondása volt, mikor valaminél felmerült, hogy kidobjuk, vagy ne (mondjuk egy régi katalógus, vagy flopi – jó régen volt, és én így írom 😛 ), hogy tartsuk meg, majd “jó lesz macskát hajigálni”.
mák
2018/02/27 at 19:19
😀 (A flopinak amúgy ez az érvényes helyesírási formája. Mire bevezették, kihaltak a flopik.)
Zsuzsi
2018/02/28 at 07:04
Nálunk ugyanez a Kutyát dobálni még jó lesz, bár ez leginkább megkeményedett kajafélékre (és csakis ránk támadó kutyákra) vonatkozik. 🙂