Öszve vannak kavarodva ezek a dolgok rendesen, állítólag egész jövő héten farkasok fognak ordítani a hidegtől. Viszont legalább ma nem kell mennem sehová, és így nem is megyek. Nyafogóruha rulez. (A rettenetes pipeződ gumipapucsot a közönség szórakoztatására húztam fel, egyébiránt én őtet csak akkor, amikor egy kempingben kell átvágni a focipályán a vizesblokk felé a reggeli harmatban. Ez az én erdőbényei fesztiválpapucsom.)

A tegnapi expedíciók amúgy meglepő sikeresek lettek, Budapestre is be tudtam bumlizni, sörök és sportfröccsök fölött kedélyesen ordítozni a barátnőimmel. Az est egyik fénypontjaként betolongtunk a női budiba, és alaposan megnéztük egymás tetoválásait, szóval képzelhetitek. Mindemellett negyed tizenkettőre már itthon voltam fatornyos falumban és macskaszőrös lakásomban, öreg vagyok és konszolidált (és tetovált, hja). Az este azért nem múlt el egészen nyomtalanul: most sunyin folyik az orrom, úgyhogy ma tényleg kanapéndöglés lesz és sok kanna tea, valamint a remény, hogy ez nem valami hosszabbacska távú nyavalya, hanem csak a bumlizások, sörök és ordítozás következménye.

Mondjuk a vízszintes karácsonyfát is ideje lenne már lebontani, két hónapja áll a szemöldökfán. Mint az alábbiakban látható, még csak nem is túl romos.