Az elmúlt két és fél napban összesen negyvenezer leütésnyi piszkosul fölösleges szövegelést tudományos értékű munkát tettem le az asztalra, és nagyon nem mondhatnám, hogy ettől én most boldog, elégedett és nyugodt vagyok, desőt. Valójában nyűgösebb vagyok, mint amikor belekezdtem, mert tisztában vagyok azzal, mennyivel jobb minőségű melót végeztem volna, ha nem hagyom az utolsó percre, ráadásul továbbra is ott zsörtölődik bennem valaki, hogy minekeminek.

És persze most sem lehet hátradőlni, mert sosem lehet hátradőlni, holnap Pécs, pénteken újabb vizsgák, 13-án meg 15-én újabb határidők, de egészen pontosan érzem, hogy ha nem tartok legalább pár órányi szünetet, kinyuhhadok. Az agyam teljesen ki van lúgozva, nem vicc. Úgyhogy, mielőtt ismét belefeküdnék a rettenetesbe, legalább felvonszolom magam a Bűnök Barlangjába, és felmiszlikelek egy ruhát. Reszkess, világ.

Persze az is lehet, hogy egyszerűen csak elalélok. Kissé, hm, leharcoltnak érzem magam. És ez volt kábé a maximum, amíg el tudtam menni a mai áutfitem összeválogatásában.

Apropó, miszlik.