Most jöttem vissza a főtéri könyvesboltból, ahová azért robogtam le, hogy átvegyem azt a két kenyérsütő könyvet, amelyeket a húgomnak rendeltem. Mivel, ahogy Zooey Glass mondaná, mi vagyunk a Tetovált Hölgy, és nem nyugszunk, amíg nem lesz más is éppolyan tetovált, a húgomat ezúttal egy pékség alapcsomaggal indítottuk haza a Nagy Lapos Mezővárosba. Ennek vala része egy dagasztógép (ami ott ült a pincében magányosan, mert én a sokfunkciós robotgépem dagasztókarját használom, az is elég), egy üveg kovász (azt tegnap este szaporítottam a saját, tavaly nyár óta nevelgetett kovászomból) meg a kenyérsütő könyvek.

Na ez utóbbiakért robogtam le én teljes lendülettel, hogy aztán kiderüljön, a könyvesbolt nincs nyitva. Nagyon kellemes húsz percet báloztam a főtéren, társaságom nem vala más, csak kábé kétszáz délszláv turitnya meg Vöri. Vöri a főtér macskája, ápolt bundájából és mázsás nagy seggéből ítélve gazdája is van neki, de túlnyomórészt a főtéren héderezik, az ottani turistaszivattyúk törzsvendége. Tán még saját facebook-oldala is van, sose tudni. Mindenesetre Vöri meg én ott ácsorogtunk méla undorral, népek jöttek, népek mentek, Pozsarevacska, Blagovescsenszka, okonycsete proszím vísztup-anásztup (ja nem, az a prágai metró), a könyvesbolt pedig továbbra is derűsen állította, hogy Closed Zárva Geschlossen. Aztán egyszer csak bement az ajtón valaki, aki a jelek szerint nem olvasta el egyik nyelven sem a feliratot, engem meg majdnem megütött a guta, mert ezek szerint a bolt mindvégig nyitva volt, miközben azt mondta magáról, hogy nem.

Már a könyvesboltokban sem lehet megbízni, ezer kartács és bomba.