Azt szokták mondani, jobb későn, mint soha, én meg hozzátenném azt is, hogy jobb darabokban, mint sehogy. A mai napom két csinos darabra repedt ketté, melynek elejében hajat mostam, orcámat ápolgattam mindenféle kencével, majd nyafogóruhában és harmonikázó zokniban sütöttem két tepsi bajor sós péksütit, a hátuljában pedig megvarrtam egy díszpárnát, a lehetőségekhez képest kirittyentettem magam, és mindjárt átlejtek a szomszédba, ahol már két órája folyik az ereszdelahajamat.

A két darab között pedig aludtam egy csodálatos, nyálfolyatós három órányi adagot, színes-szagos hülye álmokkal. Egy bizarr balkáni panzióban nyaraltam éppen, ahol mindenáron rám akartak tukmálni egy ötszáz darabos bakelitlemez-gyűjteményt, csupa dzsessz meg reggae, és ingyen az enyém, csak vigyem, mert nem tudják hol tárolni. Amikor felébredtem, éppen azt szerveztem, hogyan jusson el a húgomhoz, aki valószínűleg  tudna vele mit kezdeni. És közben kebabot sütöttem a szobámban rezsón, a macskáim meg roppant érdeklődéssel kísérték a műveletet.

Nem is igen kell velem történnie semminek, a fantáziám megoldja.

Hogy ne érje szó a ház elejét, itt a ma varrt párna is. Nincs benne semmi spéci, de én roppant tetszetősnek találom. Remélem, a célszemély is.