RSS

5/92 – Pavlova

01 dec

Nem a habcsóktortáról lesz szó, amit Ausztráliában vagy Új-Zélandon találtak ki egy orosz balerina tiszteletére (az ausztrálok és a kiwik súlyos gasztrotörténeti vitákat folytatnak arról, kié a dicsőség), hanem az instrumentális kondicionálásról, de ki a fene kattintana egy olyan bejegyzésre, aminek az a címe, hogy Instrumentális Kondicionálás, mi csekélyértelmű medvebocsok vagyunk, és az ilyen hosszú szavaktól fáj a fejünk.

Node valójában csak azt akartam elmesélni, hogy ma hajnalban arcon szaglászott valaki, és beledorombolt a pofámba, a Repülő Kutató meg az ágy túloldaláról szinte azonnal simogatni kezdte Pocit. Mivel meglehetősen koordinálatlan módon csinálta (hol eltalálta a macskát, hol nem), enyhe gyanakvással megérdeklődtem tőle, ébren van-e igazából, mire annyit válaszolt, hogy “mmmm”, és tovább simogatta a macskát. Szépen állunk. Nagyseggű Maruszja Prokofjevna Pavlova addig dolgozott, amíg a Repülő Kutatóban kialakult a feltételes reflex arra, hogy dorombolás = simogatás, akár alvás közben is. Naiv emberek, azt hiszik, hogy domesztikálták a macskát. Egy frászt, ő domesztikált minket. Mindenesetre most erősen vonz a gondolat, hogy pusztán kísérleti alapon valamelyik hajnalon beledoromboljak a Repülő Kutató képébe, haddlám, elkezd-e engemet is simogatni. (Nem holnap. Ma este kettő darab champagne-i butéliával a hátizsákjában vonul el a collegiumba mulatni és ünnepelni, úgyhogy vannak sejtéseim arról, mire lesz jó utána.)

A mai napon nagyon szívesen lennék macskasimogató háziállat, de engem nem ezért tartanak, hanem hogy pedagógiatörténetet adjak elő 5×45 percben a levelezősöknek, amit ebben a pillanatban kifejezetten szívesen elcserélnék bármi másra, például ünneplésre és mulatásra a collegiumban, de mire végzek a tanítással, csak arra leszek jó, hogy hazakódoccak, oszt eldőljek. Nem baj. Amikor ott állok a tanteremben, minden oké lesz. Én arra vagyok kondicionálva, hogy ha egy tábla előtt állok, és beszélnem kell, akkor azt a lehető legnagyobb lendülettel tegyem, ami éppen kijöhet belőlem. Jó, ez most nyilván túlegyszerűsítés, sokkal bonyolultabb dolgok miatt csinálom, de inkább maradjunk abban, hogy csekélyértelmű medvebocsok vagyunk, és fáj a fejünk az olyan hosszú szavaktól, mint az ön- és közösségfejlesztő személyiségkomponensek reguláló funkciója.

Oké. Eldöngettem tanítani a lehető legszívvidámítóbb öltözékemben, plusz még az új bakancsot is felvettem hozzá, próba, cseresznye. Remélhetőleg nem esik le benne a lábam a nap végére.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2017/12/01 hüvelyk eská, tél

 

4 responses to “5/92 – Pavlova

  1. csilla75

    2017/12/01 at 18:44

    Erről az “alva macskasimogatásról” Konrad Lorenz jutott eszembe. Salamon király gyűrűje c. könyvében olvastam a ludakkal töltött életéről, hogy mikor a libacsibék éjjel csipogtak (vi-vi-vi = én itt vagyok, te hol vagy?) Lorenz kis gyakorlás után már nem ébredt fel, hanem alva válaszolt (glan-glan-glan = itt vagyok), mire a csibék megnyugodtak, és mindenki aludt tovább.

     
    • mák

      2017/12/01 at 19:22

      Ó, azt a történetet nagyon szerettem. Martina, a kis nyári vadlúdlánya, akit aztán hajnalban be kellett rántania maga mellé az ágyba, mert már nem volt elég a verbális válasz.

       
  2. Zsuzsi

    2017/12/02 at 10:13

    Azta! Rajzfilmbe illően összehangolt színek! Mi lennél, jó boszorka? 😀

     
    • mák

      2017/12/02 at 10:28

      Körülbelül. 😀

       

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: