RSS

5/90 – Malomkő

29 nov

Már érlelődött egy ideje a dolog – talán azóta, hogy megkaptuk a komplex vizsgához (leánykori nevén doktori szigorlat) azt a kilencoldalas olvasmány- és követelménylistát, amit a neveléstudomány felkent papjai és papnői alkalmatosnak tartottak ahhoz, hogy eddig megszerzett tudásunkról számot adjunk. Valamelyest határozottabb irányt vett akkor, amikor múlt szerdán kiderült, hogy ezzel a szép új képzési rendszerrel és szabályozással az is együtt jár, hogy ha az ember elbukta ezt a komplex vizsgát, akkor páviszlát doktori, kezdheti elölről. Úgyszintén erősödött bennem a “fussunk világgá” érzése, amikor megtudtuk, hogy a komplex vizsga tételhúzós része szinte nudli ahhoz képest, hogy a disszertációnk eddig elkészült részének (haha) ismertetése milyen súllyal fog latba esni a megmérettetésen.

És aztán pénteken összedőltem a fáradtságtól meg a túlvállalásoktól, mint egy disznóól, tegnapra pedig, mire visszatért a józan eszem (ebben mindig segít a tanítás – amikor totál padlón vagyok, pofozzatok fel, aztán lökjetek be egy teremnyi gólya elé), már meg is volt a megoldás. Mivel a komplex vizsgával az a megkötés, hogy a negyedik aktív félév után kötelező letenni, passziválni fogom a következő félévemet, slussz. Ettől most úgy érzem magam, mintha egy malomkő esett volna le a nyakamból, de tényleg. Feladatokat abbahagyni ugyan nem vagyok képes, de a szüneteltetésben már van tapasztalatom, vö. primérszöveg-gyártó kisiparosi munkásságomat, melyben bőséggel akadnak 2008-ban elkezdett és még mindig nem befejezett termények is. Könyörgöm, nem darálhatom le magam hobbiból megszerzett fokozatok miatt, elég már az önszabotálásból. Meg aztán, legyünk tisztában határainkkal és képességeinkkel. Ha én itt most beleásom magam a kilencoldalas listába, az egy dolog, de összecsapkodni egy olyan disszertációs tartalomjegyzéket meg hozzá egy-két fejezetet, ami megüti a mércémet – á, adjuk fel. Ismerem magam, hogyan működik nálam az effélék megalkotása: az előző disszertációmnál kábé öt évbe telt, amíg végre összeállt a módszertan meg a tartalomjegyzék, és ugyan most nyilvánvalóan nem lesz ennyi időm rá, de két év alatt ne várjunk tőlem lehetetlent. (Jelzem, azért az mindig igen szép tőlem, hogy olyasmiket akarok csinálni, amikhez magamnak kell kitalálni a módszereket meg minden firlefancot, ahelyett, hogy simán csak megfognék egy már létező akármit, aztán alkalmaznám. Valószínűleg még mindig túl nagy elvárásaim vannak a disszertációk tudományos súlyával és újdonságértékével kapcsolatban. Másokkal ellentétben, mondhatni.)

Úgyhogy akkor most végigvágtatok a szorgalmi időszakból hátramaradt két és fél héten, december-januárban megírom a harmadik aktív félév öt(!) beadandóját, aztán szünetet tartok. Ha a jövő őszi félévre nem hirdetik meg a komplex vizsgát, akkor rákövetkező nyáron teszem le, talán még jobb. (Két egymást követő félévet lehet passziváltatni, erről is felhomályosítottak minket szerdán. Szerda óta többet tudunk erről a doktori képzésről, mint előtte bármikor is.) Jövő félévre lesz így is dolgom éppen elég: nyolc szakdolgozó, esztergomi és budapesti órák, újabb küszködések hálótervekkel meg miegymással, ráadásul az óráim nemkicsiny része tömbösítve lesz, mert a harmadévesek elmennek nyolchetes gyakorlatra, előtte-utána pedig le kell nyomkodnunk torkukon a komplett félévi anyagot a tárgyaikból, és épp a harmadévesekből van egy budapesti szortiment is. Ha ehhez a tömbösítéshez hozzáveszem a zárótevékenységeket, zárthelyiket és efféléket, a májusom már most úgy fest, mint egy közepes vesszőfutás, hát még ha ebbe megpróbálnék beleszuszakolni egy komplex vizsgára készülést is. Ne hülyéskedjünk.

Tippjeim szerint ugyan lesznek olyanok, akik lenéznek majd azért, mert megfutamodom a feladat elől (a csoporttársaim nagy hányada biztos nem használja ki a menekülőutat), de ezt most roppant őszintén leszarom. Valamikor élni is kell. És minekutána a Repülő Kutató iszonyú sok munka eredményeképpen éppen most nyert el egy ménkű nagy ösztöndíjat, much money, much megtiszteltetés, tényleg ideje élnünk is egy keveset, mielőtt végképp megvénülünk. Dixit.

Az önszabotálásoknak persze igen nehéz búcsút inteni, ma például azt reckírozom meg a rengeteg eszemmel, hogy saccra hat órát töltsek magas sarkú bakancskámban az intézményi nyílt napon, ahol ugyan összesen öt perc fellépésem lesz délután a közönség előtt, de már délelőtt ott kell ácsorogni dísznek. Valójában még ezzel is engedményt tettem magamnak, mert eredetileg a kis új pirosas izékét akartam felvenni, de aztán sunyin esni kezdett a hó. Oda se neki, az összes nehezítéssel együtt (Budapest, hiányzó hármas metró, első havazás, dugók) így is úgy érzem, hogy a vaddisznók hozzám képest csecse és gyámoltalan állatkák.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2017/11/29 hüvelyk eská, tél, ősz

 

4 responses to “5/90 – Malomkő

  1. retyusa1

    2017/11/29 at 13:54

    Ugyan, mi röfögne? Csaknem a harisnya?!… Cucc! 🙂

     
  2. Zsuzsi

    2017/11/29 at 16:48

    Látszik is a megemelkedett váll, jól tetted a halasztást. Akinek meg nem tetszik, az… hát annak ne tessen, azt akkor mi van? 🙂

     
  3. Milda

    2017/11/29 at 19:33

    Aki hobbiból gyűjti a doktori fokozatokat, az jól teszi, ha nem döglik bele. Mert ugye, mi lenne akkor az őtözködős bloggal? Meg a nagyközönséggel blog nélkül? Nahát! Mink itten erkölcsileg támogatunk.:-))

     
    • mák

      2017/11/29 at 23:57

      Az erkölcsi támogatás mindig jól jön. 🙂

       

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

 
%d blogger ezt kedveli: