(Tulajdonképpen ez is szekrényszaporulatos poszt, de nem az én szekrényem tartalma szaporodik. Viszont nem állom meg, hogy be ne blogoljam.)

Idén nyáron Kanadában a Torontó utcáin mászkáló öltönyös úriemberek bokicáit nézegetve a Repülő Kutatónak afféle szartoriális epifannija lett, miszerint a színes és mintás zokni mekkora ötlet, és hogy mennyire feldob egy egyébként konzervatív viseletet is, ide nekem színes zoknikat, juhé. Na jó – mondtam én akkor magamban -, nézzük meg, mennyire vagyok jó Dobbynak. (Ha emlékeztek rá, Harry Potter egyszer csodálatos karácsonyi ajándékot kapott Dobbytól, a házimanótól. Egy pár zoknit. Mégpedig, pontosan idézve: “Az egyik zokni élénkpiros volt, kis seprűket ábrázoló mintákkal, a másik zöld alapszínét aranycikeszek díszítették.”)

Zoknit kötni ugyan nem tudok, de zoknit rendelni, azt remekül. Úgyhogy mikor a múltkorában szembesétált velem egy vidám zoknikat reklámozó hirdetés, rendeltem a Repülő Kutatónak három párat, tele olyan kedvenckéivel, mint macskák, kovászos uborka meg cékla.

A vicces zoknik persze teljesen értelmetlen ajándékok olyasvalaki esetében, aki csak egyszer veszi fel ezeket, aztán a fiók hátuljába száműzi őket, de nálunk most nem ez a helyzet. A három pár felemás csudaságot a Repülő Kutató már fel is csomagolta, viszi magával Bukarestbe. (És nem azért, mert ne lenne a többi zoknija tiszta.) Sőt, jelenleg a céklás a legnagyobb favoritja, pedig az aztán tényleg felemás, de hujujmód.

Zsák a foltját. Bezony, nem én vagyok az egyetlen a családban, aki néha egészen elképesztő dolgokat képes felvenni, ráadásul a legnagyobb örömmel.