Éjjel álmomban is excel-táblákkal vívódtam meg szakindítási hálótervekkel, grr. Tegnap a megbeszélés meg az óráim között volt egyórányi üresjárat, azalatt elcsentem a padtársam asztaláról a bazi nagy papírvágó ollóját, szétnyírtam a kinyomtatott hálótervet, és a csíkokkal kezdtem sakkozgatni az asztalon, kézzel, mint az állatok. Ezt ide, azt oda, kijön-e a kreditszám, mekkora az óraszám, oá. És még nincs vége.

Ma már megjártam a piacot, és hajnalok hajnalán sütöttem a Repülő Kutatónak az útra egy tucat welsh rarebit muffint, mert ma lelép, aztán két hétig színét sem látom. Na nem mintha lenne majd időm unatkozni. Mindenesetre én ma nemigen vagyok érdekes, úgyhogy kaptok egy képet a makkákról is, akik most megátalkodottan ugyanabban az egy fotelben hédereznek. Kivételesen az igen jól látható a képen, mekkora méretbeli különbség van közöttük, ez valamiért általában elsikkad.

Macskákkal ugyan általában bármit el lehet adni, de az úri közönség mulattatására talán még azt is beblogolom majd, milyen zoknikat vettem a világgámenetelhez a Repülő Kutatónak. Élmény lesz. Tényleg.