Tegnap egy különösen szívós és fullasztó köhögőroham után úgynevezett sanda gyanú ébredt bennem, hogy mintha ez egy ciklikusan ismétlődő rendszer része lenne, és gyorsan utána is néztem, ha már van hol utánanéznem az ilyesmiknek. Ja, épp ahogy sejtettem: a tavalyi október is azzal kezdődött, hogy felfordul, agonizál, visszafordul, melózik, aztán a hó végéig vauvau. És a tavalyelőtti október ugyancsak. Hm. It seems like a pattern, my dear Watson.

Közben kint a kisebbik cseresznyefa most jutott el abba a stádiumba, mint Az azkabani fogoly filmváltozatában a fúriafűz, amikor jön az ősz. Egyetlen szélroham kell hozzá, és ott marad csupaszon. Hajh, ősz, hajh, elmúlás, hajh, takonykór.

Na jó. Ha már úgysem tehetsz ellene semmit, dőlj hátra, és élvezd. Legalább vettem tegnap téli teákat és fahéjas-almás illatmécseseket, úgyhogy bármire készen állok. Majdnem bármire.