Miután a tegnapot az ünneplendőkre tekintettel számos szundikálással abszolváltam a kanapémon, felébredtem ötkor, majd szép lendülettel visszaaludtam, egészen negyed tizenegyig. Ha kell arra valakinek bármi bizonyíték, hogy minő egészségi állapotom vagyon, hát ez az. Most viszont túlaludtnak és ennélfogva meglehetősen nyüzsgősnek érzem magam, Nyuszinak megint ugorjunk-neki-és-csináljunk-valamit napja van, úgyhogy nem mászom meg ugyan ma az Everestet, de végre nem az oldalamon fogok heverni, mint egy döglődő bogárka, juhé.

Élményszámba persze még nem megyek, de azért nesztek, fotó.

Amúgy végre megérkezett kellő fordulatok után a lila bokacsizmám, szóval várható egy szekrényszaporulatos poszt is.