Mit mondhatnék, kedveskéim. Mivel a helyzet még a tegnapinál is rosszabb, renováltam fejemen a pipirost (fel is robbantottam, ja), kipintyöltem a pofámat, és kiőtöztem, mint Szaros Pista Krisztus nevenapján.

A helyzet tegnaphoz képesti romlásának a taknyon és tovább halmozódó teendőimen túli újabb oka, hogy megkaptuk a doktori irodától a jövő júniusi komplex vizsga (leánykori nevén szigorlat) követelményrendszerét, témaköreit és kötelező olvasmányait. Összesen tíz oldal. A szokásosnál is erősebb késztetésem van arra, hogy hátat fordítsak az egésznek. Ahogyan az LGT éneklé: “Ennyi év nem volt elég? Már miért megint minket mogyoróznak?” Na most ezt én ugye mindenféle biológiai determinációk miatt nem tapasztalhattam meg szószerinti jelentésében, de az kétségtelen, hogy jelképes tökeim egy szimbolikus satuban vannak, és a világ időnként teker egyet rajta.

Most még volt valami a fejemben a középkori bestiáriumok hiénájával, aki fogságba esvén lerágja önnön tökeit, hogy szabadulhasson, de ez a metafora enyhén szólva is bizarrabb és mocskosabb lett volna az átlagosnál, úgyhogy maradjunk annyiban, megint elmentem dolgozóba, hogy az akármi a másik akármit akárhová ne tegye.