Úgy ébredtem fel valamikor nagyonhajnalban, mint akinek gongot ütöttek meg a füle mellett, dzanng, azonnali hunderprocent éberség, huhh, nézzük meg Giggüt, szuszog-e. Kábé egy másodperc múlva már annak is tudatában voltam, hogy a) Giggü hazament, nem kell szuszogásnézni, b) ezek a… na szóval ezek elvették az áramot.
Kimásztam a fürdőszobába, fogat mostam, aztán elindultam megállapítani, mennyire van hajnal. Nyáron nemcsak hogy nem hordok karórát, de általában azt se tudom, hol vannak, a vakáció végén szoktam feltúrni a munkába járós táskáimat, hogy melyikbe melyiket rekkentettem el. A telefonomról dettó nem tudom, hová tettem. Tegnap kimenekítettem kicsi mancsok közül, és elpakoltam egy Jó Helyre (ezek a Jó Helyek azok, ahol később semmit nem találsz meg, még a Jó Helyet se). Ilyen vidám hajnalokon rendszerint mindenféle digitális kijelzőkre hagyatkozom, mennyi az annyi, de ezúttal ugyebár nem világított egyik se, cserébe viszont odaki egy marha nagy telihold, juhé. Kivonultam a teraszra, hadd lássalak, te csudaság, és éppen mikor úgy éreztem, eggyé válok a természettel és akkora spirituális epifannik integetnek a nyírfáról, mint egy hegyomlás, hirtelen és minden figyelmeztetés nélkül beleléptem egy hatalmas, friss, lágy és rettenetesen büdös kutyaszarba.
Minden nap más - mindennap más 
kingha fetykó
2017/08/08 at 10:10
bakker – neked nincs is kutyád …
mák
2017/08/08 at 10:11
De anyósoméknak van, és a terasz közös. 🙂
Eszter
2017/08/09 at 10:36
Ilyenkor vagyok rettttttenetesen büszke a mi kis 7 hónapos (és hozzá 22 kg-os!) kutyánkra: ő valahogy a kezdetektől fogva mindig elvonul egy félreeső helyre kakkantani, konkrétan el is bújik lányos zavarában, hogy senki se lássa (és nálunk van még elég dzsungel a telek végében ehhez). Neked meg szerencsés napod lett, nemde? 😉
mák
2017/08/09 at 10:39
Majd ha a kis kutyád kilencéves lesz, ismét beszélünk. 😉
Eszter
2017/08/09 at 10:50
Ott a pont 😉 (De akkor is jólesik egy kicsit dicsekedni a pillanatnyi jólneveltségével, na!)
mák
2017/08/09 at 10:51
Teljesen megértem. 🙂