Nyarunk ezen a héten kábé úgy fest, mintha visszatértem volna tinikoromba: sajnálom magam, hogy ilyen gyorsan csúszik ki a seggem alól a vakáció, kupleráj van a szobámban, és 16 fokot mérünk odakint.

Mikor öltözzön az ember másként, mint lilapiros papagájnak. (Ami egyébként a jelzett korban olyannyira nem volt elképzelhető, hogy akkori önmagam rémülettel vegyes elképedéssel nézné mostani önmagamat.)

A nosztalgiavonatra amúgy nem csak az időjárás ültetett fel, de én is magamat: ennek a kötényruhának a szabásmintájával először ’96 őszén kezdtem szemezni a Pataky Művelődési Központ könyvtárában, de csak öt éve sikerült magamévá tennem egy antikváriumban a Burdát, amiben ezt láttam, és két hete sikerült megvarrnom a kötényruhát.

Hosszú munkához sok idő kell, miként a collegiumi szállóige mondja.