RSS

4/324 – De genere Regenera

21 Júl

Ma regenerálódós napot tartok apró matatnivalókkal, mert ugyan én vagyok a Tetovált Hölgy, és nem nyugszom addig, amíg nem lesz mindenki más is éppolyan tetovált, de most kell egy szusszanásnyi idő, mielőtt újabb írnivalókba és egyéb nagyívű projektekbe vetem magam. Tegnap renováltam fejemen a pipirost, ma renoválom körmeimet és pofámnak bőrét is. (Kedden úgy leégtem, mint a sicc, pedig csak a városban mászkáltam, képemen ötvenes faktorszámú izékkel. Szerencsére volt nálam napozás utáni lötyke, mert hanem most is úgy festenék, mint egy főtt homár.)

A regenerálódás ránk is fér, a nyavalyás vonat két és fél óra késéssel döcögött be a Keletibe, pedig anélkül is elég hosszú út lett volna. Ebből a kétésfélből másfelet Gyergyószentmiklóson sikerült abszolválnunk, ahol egyszerűen csak megállt a szerelvény, aztán nem moccant. A vasutasok ugyan fel-alá rohangáltak, mint a mérgezett egér, de senki se strapálta magát azzal, hogy velünk is közöljön bármit, úgyhogy végül rákérdeztem, és azt a választ kaptam, hogy elromlott a mozdony. Fiiiiinom. Az elromlott mozdonyt amúgy véletlenül se kapcsolták le rólunk, hogy hozzanak helyette egy másikat, hanem addig düngettek és zörömpöltek rajta, amíg végre elindult. Ezalatt elment mellettünk három másik vonat. Jobb és értelmesebb tennivaló híján az ablakból szemléltem Gyergyószentmiklós vasútállomásának estéjét: több csobánkutya vonult fel-alá meg egy fél tucat bőszoknyás rányi a pulyákkal, a sarki kocsma előtt egy időtépázta napernyő alatt ott iddogáltak a helyi illumináltak, míg végül kijött a szintén időtépázta, tupírozott pultosnő fényes cicanaciban meg crocs-papucsban, szája sarkába ragadt csikkel, és összeszedte a székeket meg az asztalt az illumináltak alól, aztán bezárta a kócerájt.

Amikor már a vasútállomás kocsmája is bezár, tudhatod, hogy ideje elindulni, mindegy, merre. Na hát mi még egy fél órán át báloztunk ott ülve, míg végre sikerült, és az út további részén még összeszedtünk egy óra késést, úgyhogy tényleg lestrapáltan és saját levünkben értünk haza. Ma ennek megfelelően valószínűleg nem is megyek sehová – estére van ugyan egy meghívásom buliba, de még nem tudom, alkalmas vagyok-e arra, hogy az utolsó hévvel kússzak haza Újlipóciából.

Most viszont akkor elő a körömlakklemosóval meg a körömlakkal. Ez utóbbi valószínűleg balti-kék lesz és csillámos, mert mikor fessen az ember magára ilyesmit, ha nem ilyenkor. Vakációm van, vakációm van, mondogatom magamnak. Ha elég sokat mondogatom, el is hiszem.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2017/07/21 hüvelyk eská, nyár

 

4 responses to “4/324 – De genere Regenera

  1. kingha

    2017/07/21 at 10:22

    egyszer reggel 8:47-tól éjfélig vártam a vonatot szentmiklós állomásán – tudom miről mesélsz. átérzem. és jól esett. még akkor is, ha vacak élmény maradt a dolog számotokra.

     
    • mák

      2017/07/21 at 10:46

      Valójában irgalmatlan sokat röhögtünk az elmúlt hét válogatott nyomorúságain, ezen is. Túlélési eszköz. 🙂

       
  2. vica57

    2017/07/21 at 21:11

    Ó, hát én meg a Budapest Déli – Érd távolságot tettem meg pár éve vagy 5 óra alatt, kb ugyanilyen kánikulás időben, súlyosbítva egy csapat (kb 2 osztálynyi) kimerült 9 év körüli gyerekkel, akik reggel feljöttek Pusztaszabolcsról állatkertezni, és már rég otthon kellett volna lenniük, amikor még csak Hárosnál vesztegeltünk…
    Már se vizük, se ennivalójuk nem volt, a Stadler vonatban futkosódni se igazán van hely, nagyon sajnáltam őket, meg a kísérő pedagógusokat, igazán erőn felül teljesítettek…

    Annyira szerencsétlen helyen vesztegeltünk a leghosszabb ideig, hogy onnan képtelenség lett volna átváltani valami más közösségi közlekedésre, Azért persze nekem még mindig jobb volt, mint szegény kiskölyköknek.

    Persze ezt valóban össze se lehet hasonlítani egy Erdélyből induló vonatúttal, de 25-30 km megtétele 5-6 órás késéssel azért nem semmi, szerintem 😀

    Hasonló élményben volt részem közvetlenül az után, hogy ideköltöztünk, csak az télen volt.
    És halvány segédfogalmam nem volt, hogy merre “járunk” (mint később rájöttem, a leghosszabb időt tulajdonképpen a kelenföldi állomás lefagyott vadiúj svéd váltói előtt álldogáltuk, némi helyismerettel simán hazajutottam volna busszal…), nos akkor 4-5 óra helyett este 9-re értem haza.

    Az inspiráló élmény okozta aztán, hogy amikor vissza kellett mennem a gyesről dolgozni, inkább kerestem másik munkahelyet, pedig szerettem azt az elsőt. De belegondoltam, miként oldom meg a gyerekért oviba menni, hasonló helyzetben. Akkoriban még mobil nem volt, vezetékes telefon se nagyon, és a férjem kint dolgozott az NDK-ban…Nagyszülők 200 km-re.

     
    • mák

      2017/07/22 at 10:59

      Gyerekkel mindig nehezebb. Én már azokat az óvónéniket is csodálattal nézem, akik elindulnak Visegrádról Esztergomba két tucat nagycsoportossal.

       

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

 
%d blogger ezt kedveli: