RSS

4/287 – Két és fél kiló cseresznye

14 jún

A múlt héten azt mondtam bizakodva, hogy a jetlag is csak olyan, mint az inszomnia. Nos, most már, hogy elmúlt a jetlag, és csak az inszomnia maradt, teljes felelősséggel kijelenthhetem, hogy egy nagy frászt olyan. Az alvásciklusaim ugyan egy kalap szart érnek, de legalább visszanyertem az agyamat, ami annyira durván hiányzott a múlt hét második felében. Ennélfogva ezt az agyat ma mindenféle magasztos célokra használtam, mint például a cseresznyeszedés.

Volt nekünk egy csodálatos, roppanó-fekete, illatos és ízletes cseresznyéket termő cseresznyefánk, amire minden júniusban felmásztam néhányszor, aztán ábrándosan szedtem egy fél mázsa gyümölcsöt. A vizsgaidőszakok fennmaradó porcikáiban errefelé mindig lekvárfőzéstől volt ragacsos a konyha, dzsem, befőtt, dulcsásza, lekvár, szörp, zselé, aztán változatok mindenből, mikor már meguntam az eredeti verziókat, fahéjas-vaníliás dzsem, citromfüves zselé, kardamomos dulcsásza, végül már aszaltam is a cseresznyét, hogy ne menjen kárba. A kamra még mindig dugig van, 2005-ös befőttesüvegek várják türelemmel, hogy valaki felbontsa őket, mert én mindig is lekvárfőzős, de igen kevéssé lekvárevős ember voltam, és a Repülő Kutató sem tud elélni lekváron. De azért minden évben felmásztam, mentás cseresznyedzsem, cseresznyés clafoutis, cseresznyetorta.

Na most ehhez a cseresznyefához van nekem egy apósom is, aki nagyon szereti a természetet, de a természet mindig csak burjánzik összevissza mindenféle fegyelmezettség nélkül, a fű közepében kinő egy ágyásnyi kamilla, a meggyfákat ellepi a monília, a rózsákat a lisztharmat, a bukszust a nemistommilyen moly. Gondolom, mondanom se kell, hogy kamillák már nincsenek, a meggyfák kivágva, a bukszus és a rózsa meg annyi kemikáliát evett meg az elmúlt néhány évben, hogy nem is merek belegondolni. Törvényszerű volt, hogy a cseresznyefával is csak a bajok lesznek, a levelei eldugítják az ereszcsatornát meg mittomén. Úgyhogy azt meg megnyírta tavaly, de alaposan. Én megnéztem a fát, aztán elbőgtem magam, hogy én erre már nem tudok felmászni sose, a közepéről hiányzik kétméternyi adagon mindaz az ág, amit úgy lehetett használni, mint egy létrát, fel a magasba, átnézni a háztető fölött, aztán ábrándosan leszedni fél mázsa cseresznyét.

Mivel a remény hal meg utoljára, ma felvettem a fáramászós gatyámat, aztán kivonultam a cseresznyefához egy szatyorral, hogy haddlám, nem érzékenykedtem-e túl tavaly az egészet. Nem, sajnos nem. Felmásztam két méter magasba, aztán álltam ott bambán, ölelgettem a fa törzsét, fentről kedvesen integettek rám a roppanó-fekete cseresznyék, én meg áltam ott a törzset ölelgetve, néztem felfelé megmászhatatlan csúcsokba, majd végül lemásztam, és megadóan előszedtem a nyikorgós lábú szobafestő létrát, hogy legalább a látszata legyen meg az idei cseresznyeszedésnek. Fán nem félek sose, létrán igen, ott fújdogált körülöttem a szellő, nyikorgott az egész hóbelevanc, én meg álltam az ujjnyi vastag ágacskákba kapaszkodva, és egyensúlyoztam, de annyira, hogy még most is reszket a lábam.

Most itt állok két és fél kiló cseresznyével, a fa magasában egy mázsányi érett gyümölcs integet felém, és nagy általánosságban úgy érzem, hogy megette a fene a világot.

Lehet, mégse múlt el teljesen az a jetlag.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2017/06/14 hüvelyk nyár

 

5 responses to “4/287 – Két és fél kiló cseresznye

  1. Kandikó Éva

    2017/06/14 at 10:52

    Esetleg indítványozd apósodnál a nagy szakértelmére hivatkozva, hogy a fa törzséből vágjon ki egy másfél méternyi szakaszt, így a gyümölccsel teli ágak annyival lejjebb kerülnének 🙂

     
    • mák

      2017/06/14 at 10:54

      Bántották már azt a szegény fát eleget. 🙂

       
  2. Ibolya Bakonyi

    2017/06/14 at 12:31

    Nálunk otthon ugyanez van! Apukám egyszerűen nem bírja elviselni, ha nem metszheti a fákat – de sajnos az ő kedve szerint – ! A hársfánk miatt vesztem össze vele még tavaly. Van egy szép fiatal hársfánk a kertben és nagyon szeretjük télen a hársfa teát inni. Láttam, hogy jól lelógnak az alsó ágai majd könnyű lesz virágokat gyűjteni róla – és a létrával én is úgy vagyok mint te, hogy inkább nem használom, ha nem kell. Azt mondta apukám, hogy menjek szedni virágokat, mert sok van rajta, de arról hallgatott, hogy ősszel kb. 3 méter magasságig visszavágta az alsó ágait – na volt fejmosás, mivel azok az ágak soha többé nem nőnek vissza… Kénytelen voltam létráról szedni a virágokat, a büntetése azt volt, hogy foghatta a létrát, amíg én ott fenn a magasban tornáztam. Azok az alsó ágak senkinek sem lettek volna útjában, mivel a kert legalsó sarkában van a fa. Idén ugyanez vár rám. Apukám már 81 éves, de mániákus fanyűvő!

     
    • mák

      2017/06/14 at 13:12

      Sajna, ha az ember motoros fűrészében benne van a bugi, nem hajtja ki onnan az idő sem…

       
  3. Gyöngyösi Csilla

    2017/06/14 at 18:39

    citromfüves cseresznye, hmmmm.

     

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

 
%d blogger ezt kedveli: