Cipőkanállal ugyan, de mindent begyömöszöltünk a csomagjainkba, nemsokára felvándorlunk vele az emeleti fürdőbe, és lemérjük, hogy nem léptük-e túl velük a 23 kilós hibahatárt. Remélhetőleg nem.

Az éjjel egyébként azt álmodtam, hogy a TEK leejtett a Móricz Zsigmond Körtérre egy olyan helikoptert, amilyen a vietnamiháborús filmekben szokott dzsungelek fölött pöfögni. A Körtéren pattant egyet, aztán felugrott egy házra, majd onnan lezúgott a hatosvillamosra, amiben én éppen ültem. Hú, hogy iszkoltam elfele. (Ezt csak azért mesélem el, hogy ha esetleg az Air Canada pattan egyet, aztán felugrik egy házra, ezoterikusabb olvasóimnak is legyen egy kis “hűha”-élménye. Én ezt az álmot mindenekelőtt arra a gépezetre vezetem vissza, ami egész éjjel zúgott a szomszéd kamrában. Gondolom, ő a hűtésfűtés és más komfortizék forrása, de minden éjjel zúg meg duhog. Meh.)

Torontóban amúgy igen kellemes húsz fok van celziuszban szemerkével, kivéve a lakásban bent, ahol hetvennyolc fahrenheitban, és most is zúg meg duhog valami hűtőfűtő ketyere.