RSS

május 2017 havi bejegyzések

4/251 – “Kutyákon át megy az út délre”

De előbb északra. Szentendre-Esztergom-Budapest-Pécs járat, nuku ggggggépkocsi. Hátamon a zsákom (not pictured), agyamban kopasz cenzor, fülemben zenegépecke. Tegnap az elküldendőket is elküldtem, a vonatjegyet is megvettem, a leveleimet is megválaszoltam, az óráimra is készültem, a konferenciára is (egy kicsit), plusz még legyártottam nektek a következő napok konzervjeit, mert a kötelességtudat, hajh, a kötelességtudat.

Mondanom sem kell, már most azt nyafogom, hgy “haza akarok menni”, pedig még el sem indultam.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2017/05/09 hüvelyk eská, tavasz

 

4/250 – Kerti büdöske

Hát, kedveskéim, mára egész pontosan ennyi tellett. Benyúlni a szekrénybe, aztán kiráncigálni egy adag random sárgát meg narancssárgát. Kezdem roppantmód legyalultnak érezni magam, és még hol a vége.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2017/05/08 hüvelyk tavasz

 

4/249 – “5 kgr borsó”

Nagyon nehezen tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy az egyik beadandó dolgozatomnak ezt a címet adjam, mivel a mintaóvodának vásárolt borsó meglétéből vagy nemlétéből vontam le fontos következtetéseket az Esztergomi Érseki Kisdedóvónő-Képző Intézet (próbáljátok ki egyszuszra, nyelvtörőnek sem utolsó) módszertani változtatásaival kapcsolatban. Tulajdonképpen ezt a részét szeretem én a kutatómunkának, amikor elszalad velem a szekér, és ugyan teljesen korrekt és plauzibilis következtetésekre jutok, de azt a lehető legkacifántosabb módon előbogarászott bizonyítékok alapján. Nem is fogom soha sokra vinni egy olyan területen, ahol a longitudinális empirikus izék meg a minél nagyobb minták a menők, de sebaj.

Ma olyan ritka jelenség van errefelé, amit szabadnapnak hívnak. Éppen minden határidős munka teljesítve vagyon, és végre hajat is tudtam mosni meg robbantani. A szomszédban penig nagy családi ebéd készülődik, anyósom a teraszon főzi a gulyást. Ehhez nyilván a minimum, hogy olyan szoknyát vegyek fel, amin minden cseppecske zsír meg fog látszani, muhaha.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2017/05/07 hüvelyk újracucc, eská, tavasz

 

4/248 – De profundis

Tegnap este nagyon beestem magam mellé, tulajdonképpen nem is tudom, miért. Már persze ha leszámítjuk, hogy a) délelőtt még Esztergomban nyomtam az ipart, és az egész délutánt átutaztam, b) feltűnően itt a félév vége, amikor az ember már csak támolyogni bír, c) minden napra jut valami olyan meló, ami azonnal és ott és rögtön elintézendő, és kellően bonyolult meg munkás feladat. Mindehhez még megkaptam a jövő heti konferencia szekcióbeosztását is, amin tényleg csak röhögni tudtam kínomban, hova kerültem. Pilátus a krédóban, kábé.

Ehhez már valóban csak tortahab, hogy egészen bizarr módon pocsékul csomagoltam be, mert például van nálam három parfüm, de nincs fésű, és hoztam három pár zoknit, de a harisnyámat ki kellett mosnom este, mert azt bezzeg nem raktam be másikat. Ebből a kombinációból nemigen lehetett nyertesen kijönni, úgyhogy én szépen összehuttyantam, és azon kezdtem siránkozni, hogy tényleg mi a nyüves fenének nekem egy másik doktori, van dolgom így is elég, és a státuszommal is elértem a pózna végét a következő húsz évre, haza akarok menni, oszt legfeljebb majd nekilátok habilitálni magyar irodalomból, nyöhh.

Mára ez nagyjából elmúlt, bár a fáradság meg a “minekcsináloménezt” része nem, de legalább nem akartam ébredés után ahajt egyből megfordulni és hazamenni. Mit mondhatnék, túléljük ezt is, no, túlélünk mi mindent.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2017/05/06 hüvelyk tavasz

 

4/247 – Szépbeszél

Elmentem a Kazinczy-versenyre, szavazólapocskákkal futkorászni.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2017/05/05 hüvelyk tavasz

 

4/246 – Kikapcs, bekapcs

Reggel könyvtár, este kocsma, pontosabban délelőtt szívás a dolgozatokkal, délután meg találkozó a barátnőimmel. (Nyilván egy kocsmában.)

Annyi biztos, hogy roppant visszafogottan fogok alkoholizálni, holnap megint szépen felolvasós verseny Esztergomban, délután pedig erisszed lányom Pécsre. Úgyszintén megint.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2017/05/04 hüvelyk eská, tavasz

 

4/245 – Mert ilyen a boksz

Elvileg ugyan ma vidáman punnyadhatnék otthon, le- és be- és előadandóimra koncentrálva, de ma is be kell mennem a dolgozóba, mert továbbképzési terveken melózunk, és állítólag ehhez nélkülözhetetlen vagyok, a fennmaradásunkban pedig jelentős szerepe lesz az efféle projekteknek. Úgyhogy uccuneki. (Ajánlom is magamnak/magunknak. Nem óhajtok még egyszer munkanélkülivé válni amiatt, hogy kicsúszik a seggem alól a tanszék.)

Ami a le és be és előt illeti, tegnap majdnem úgy csináltam, mint Mátyás király táltosa (according to Bonfini), aki az alsó állkapcáját a küszöbbe akasztotta, a felsőt a szemöldökfába, középen meg tüzet fújt, és akkor Beatrix elájult, de mint a patyolat. (Bonfini notórius hazug volt, csak jelzem.) Szerencsére a Bazilikával szemközt voltam, a paedagogia felszentelt templonyában, a szomszéd irodában pedig mit sem sejtő kollégák, mert másként valószínűleg tényleg ordítok és tüzet fújok. Az okokról csak annyit: én a BA-s gólyáimmal szemben sem engednék meg magamnak olyasmit, hogy kedden délben küldök üzenetet az évfolyamfelelőssel (még csak nem is személyesen!), hogy a szombati órára tessék összedobni egy 10-15 perces ppt-prezentációt. Nem a prezentáció maga a probléma, azt én tényleg összedobom egy óra alatt, de ez így, különösen ebben a formában amatőrizmus és a hallgatókkal szembeni tiszteletlenség. Feltételezhetően az az oka, hogy valamire muszáj lesz jegyet adni, szemináriumról van szó, tehát még a szorgalmi időszakban kell osztályozni, és az két hét múlva kampeca, de akkor is, nem ránthatunk elő követelményeket úgy, mint nyuszit a cilinderből.

Mindezeknél fogva megint úton vagyok, táskámban laptop meg minden más izé, a vállízületeim csendben jajgatnak, a masszőzöm pedig, szegény feje, eltörte a kezét. És az éjjel olyan komplex rémálmaim voltak, hogy most is szédelgek bele. Na, egye fene, ezeket is lebokszoljuk. Mint mindig.

Az viszont áradó és sekélyes örömmel töltött el, amikor kivágtam a szekrény ajtaját, és nem azt sóhajtottam el, hogy nincs egy rongyom se, hanem azt, hogy “mennyi csodálatos rongyom van”. QED. (Plusz még jön erre kabát és táska is, de azokat nem fotóztam.)

 
Hozzászólás

Szerző: be 2017/05/03 hüvelyk tavasz

 

4/244 – Kócos kedd

Irány a tancsitancsi.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2017/05/02 hüvelyk tavasz

 

4/243 – Ének, szó és dal

Amikor kicsi voltam, azt hittem, hogy az éljenmájuselsejének ez a második sora. Azt ugyan nem értettem, minek ének is meg dal is, de megindokoltam magamnak, hogy a felnőttek furák, ez sok mindent megmagyarázott.

Ének meg dal máma nemhogy kétszer, de egyszer sem lesz, viszont lesz helyette szó. Dögivel. Legkésőbb szerda estig be akarom fejezni az eheti beadandót. Azt viszont legalább robbantott hajjal és vicces zokniban, ha már úgynevezett szabadnap..

 

 

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2017/05/01 hüvelyk tavasz

 

Eská – Párnák, pipik, Csőrikék

(Ha nem blogolom be most, feltehetőleg hetekig nem lesz rá alkalmam, szóval ugorgyunk neki, most.)

Kábé másfél évtizede varrtam négy patchwork falvédőt, “Január, Február, Március, Április”, ki is voltak állítva egy helyi kávézóban (az azóta megszűnt). Kettő még most is megvan itthon, de a Februárt eladtam, a Márciust pedig oda a húgomnak.

Egyszer majd mesélek arról is, miért nem varrok én már patchworköt, de most koncentráljunk a Márciusra, ami ott lóg a húgom nappalijában. Az alábbi képen a két rajzfimnéző cukibogyó mögött látható, ahol hátul e. (A képek kattintásra még nőnek egy kicsit, ha arra van igény.)

Na most ugye ha van falvédő, akkor legyenek hozzá párnák is, aszondok. Plusz pipik, amiket ide-oda fel lehet lógatni, ha az embernek erre akad kedve. Úgyhogy ezen a tavaszon ritka üresjárataimat leginkább arra használtm, hogy párnákat és pipiket gyártsak a falvédőhöz, gombhoz a kabát vagy inghez a szoknya vagy bármi.

Mivel továbbra sincs sok magyaráznivaló a munkafolyamaton, amit még eddig nem magyaráztam volna el – tessék, ez sikeredett az üresjáratokból. Remélem, használatban vannak.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2017/05/01 hüvelyk ajándék, eská, tavasz